Álljon meg a menet....

Nagyon késő keltem fel, már délután volt, iszonyatosan jót pihentem. Felültem az ágyamban és a hotel szoba ablakán beszűrődő napsugarakat figyeltem. Mennyivel jobb idő van itt mint Londonban. Zayn nem volt már mellettem, még egy kis levelet sem hagyott, hogy hova ment, kicsit aggódtam érte. Nem szokott ilyeneket csinálni. Belebújtam a papucsomba és benyitottam Niall szobájába.
- Jó regg...vagyis délt...- nevettem fel és felébresztgettem bátyusomat, aki először magára húzta a takarót, aztán végül kinyitotta azokat a csoda szép kék szemeit.
- Reggelt Hugi. - mosolygott. A kómás mosolya olyan más volt...kicsit nyúzott volt az arca, kék szemei olyanok voltak mint amik világítanak a sötétben, szőke haja kuszán terült szét a párnán, és rekedtes "jóreggelt" hangja iszonyatosan aranyos volt.
- Nem tudod hol van Zayn? - kérdeztem.
- Nem..azt se tudtam, hogy elment. - válaszolta.
Együtt kibaktattunk a konyháig és elkészítettünk egy-egy teát magunknak. Bekapcsoltuk a tv-t és együtt néztük a Disney-n a Sok sikert Charlie-t! Iszonyatosan aranyos az a kislány. A többiek is csatlakoztak a gyerekes programhoz, így pizsiben, álmoskás fejjel gubbasztottunk a kanapén. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy felhívjam Zaynie-t, hogy merre jár.
- Szia Édes. Merre vagy? - kérdeztem.
- Hát a parkba eljöttem sétálni...ki kellett szellőztetnem a fejemet. - hangja megbánó volt.
- Valami baj van? -
- Igen...beszélnünk kell. - motyogta.
- Rendben. - válaszoltam...beszélnünk??? Ez nem hangzik jól...miről? Elrontottam valamit? Talán tegnap este csináltam rosszat?
Leraktuk a telefont és a jó kedvem hamar elszárnyalt..ennyi volt. Ahogy kiléptem a szobából, a három barátnőm lépett oda hozzám, hogy megkérdezze minden rendben van-e. A válaszom szokás szerint hazugság volt..soha nem mondom el nekik amikor rossz kedvem van csak annyit mondok : Persze..minden oké..és közben az arcomra rakom a kamu mosolyomat...amit eddig csak 2 ember ismert fel..az egyik Zayn volt a másik pedig Harry. Előlük sosem tudtam elrejteni a fájdalmaimat. Niall is észrevette ha bánt valami, de ő inkább feldobta a kedvem valami őrültséggel, amivel elfeledtette velem a rossz kedvemet. Némán álltam percekig, már csak arra eszméltem fel ahogy Louis beugrik elém.
- Jössz velünk ebédelni?? - kérdezte meg hatalmas vigyorral az arcán.
- Hm...most inkább itthon maradnék. Nem érzem túl jól magam. - csaltam egy kis mosolyt arcomra.
Lou nagy nehezen de beletörődött, hogy most nem megyek velük.
Halk beszédet hallottam meg a konyha felől.
*Harry: Mi az, hogy rosszul van? - hallottam meg aggódó hangját.
*Louis: Azt mondta nincs jól. - suttogott vissza.
*Harry: Itthon maradok vele..Nehogy baja legyen...Adrien Te menj csak nyugodtan, Eleanor-ral ellesztek. Este pedig randizunk egyet..mondjuk vacsi?? -
*Adrien: Oké.

Én nem akarom, hogy itt maradjon Hazza. Egyedül akartam maradni. Nem vele. Bár ha nem érkezik meg Zayn akkor legalább lesz kivel unatkoznom és nem egyedül fogok.
Mindenki távozott a hotelből, csak én és Harold maradtunk a szobába. Ő már át volt öltözve én pedig még mindig pizsibe rohangáltam fel-alá.
- Nem akarsz átöltözni? - nevetett fel Harry.
Annyira elvoltam merülve a gondolataimba, hogy már csak azt hallottam meg, ahogy röhög.
- Tessék? Mondtál valamit? - néztem rá kétségbeesett fejjel.
- Patrice..látom, hogy valami baj van. Mondd el kérlek! - állt fel a kanapéról és egyenesen felém vette az irányt.
Most mit csináljak? Mondjam el neki? Nem biztos, hogy jó ötlet. De mi van ha segít...de előfordulhat, hogy csak ront a helyzeten. Elmondom..
- Zayn...beszélni akar velem. - rogytam le a puffra magam előtt.
- És? Ki mondta, hogy valami baj van? Senki. Ne aggódj előre. - nyugtatgatott.
Úgy döntöttem be vetem magam a fürdőszobába, és zuhanyzok egyet. Iszonyatosan jól esett...megnyugtatott. Felkaptam magamra egy egyszerű cuccot, majd lehuppantam Harry mellé a kanapéra. Csendben néztünk valami idióta vígjátékot, amíg be nem csapódott az ajtó és be nem lépett Zaynie. Rögtön felpattantam az ülő alkalmatosságról és oda rohantam hozzá, meg akartam ölelni de nem hagyta..láttam, hogy valami bántja, arcán látszott, hogy valószínű nem rég könnyek folytak rajta végig.
- Zayn te sírtál? - kérdeztem meg tőle, miközben ő lerúgta magáról a cipőjét.
A válasza a nagy csend volt..tehát igen..sírt.
- Mi a baj? - összevontam szemöldököm és furcsállóan néztem rá.
- Rosszat tettem. - hallottam ahogy hangja elcsuklik és rám néz, azokkal a csodás mogyoró barna szemekkel, amelyet most könny fed.
- Mit csináltál? - kérdeztem, miközben megfogtam a kezét és óvatosan, lassan a kanapéra húztam. Hazza már nem volt ott, gondolom elvonult valamelyik szobába.
Zayn helyet foglalt és a kezeivel babrált, miközben a szőnyeget bámulta.
- Kinyögnéd végre mi a francot tettél? - tettem fel a kérdést egy kicsit idegesebben. Nem voltam soha ilyen..a fiúk előtt nem. Rögtön rám szegezte a tekintetét és tudta most már nincs vissza út el kell mondania, azt ami most bántja..mert látom rajta, hogy bánja amit tett..de mi az?
- Patrice én nem akartam...! - nézett rám, miközben könnyek sorai hagyták el tökéletes szemét.
- Mit? Mit nem akartál? - megfogtam a kezét, hogy azzal biztassam.
- Tegnap...tegnap csókolóztam egy másik lánnyal! - bökte ki végre.
A dolog sokkolt, kezeim lecsúsztak a kezein és az ölembe hullottak nem fogtam fel mit mondott.
- Te..te most szórakozol velem? - csúszott ki a számon a bugyuta kérdés.
- Nem...sajnos nem...nagyon sajnálom. - ordította és még mindig bőgött.
Az én szemeimet is könny borította el, amik szépen lassan végig folytak arcomon..nem bírtam.
- Ki volt? - tudtam ugyan fájni fog a válasza mégis, furdalt a kíváncsiság ki volt az a lány, akinek sikerült elcsavarnia barátom fejét.
- Emlékszel mikor tegnap elkísérted Harry-t?? Akkor odahuppant mellém egy lány..azt se tudom ki volt az. Csak azt vettem észre, hogy a szája már a számon van és vadul csókolja azt...esküszöm nem akartam. Miután abba hagyta el is küldtem.
- Jelentett neked valamit? - kérdeztem miközben próbáltam felfogni a dolgokat.
Nem válaszolt..
- Jelentett neked valamit Zayn Malik???? - ordítottam teljes erővel.
Harold meghallotta az ordibálásomat és ki rohant a szobából.
- Mi folyik itt? - kérdezte miközben felváltva nézett hol rám, hol pedig a barátomra...vagy volt barátomra...vagy áhh fogalmam sincs most akkor mi van....
Újra Zayn-re szegeztem tekintetemet.
- Jelentett neked valamit az a csók?? - kérdeztem meg újra kicsit halkabban...miközben hangom elcsuklott.
- Nem..Nekem CSAK TE jelentesz mindent..nem valamit hanem mindent érted!!!! - kiáltott rám.
- Értem. Kicsit hadd gondoljam át a dolgokat rendben. Addig intézd el a vásárlást! - próbáltam lenyugodni..odaadtam neki a listát, ő pedig megértette, hogy most távoznia kell. Mielőtt kilépett az ajtón, vissza pillantott rám és egy megbánó nézéssel elköszönt.
- Mi történt? Miért sírsz? Zayn miért sírt? Miért küldted el? - nézett jobbra-balra Harry, aki aztán végleg nem értette mi a frászon kaptunk össze.
- Hogy mi történt? Hát tegnap Zayn másik lánnyal csókolózott amíg én téged kísértelek pisálni, mert te olyan hót részeg voltál, hogy a saját lábadon nem tudtál megállni Styles...ha akkor nem kelek fel a barátom mellől MIATTAD akkor most nincsen EZ. Nem kattan rá egy liba és nem akarja azt a szájat csókolni amit én szoktam! - ordítottam rá Hazza-ra, aki csak csendben hallgatta, ahogy őt okolom egy olyan dologért amiről igazából nem is tehet. Rögtön rájöttem, hogy nem őt kell okolnom. Oda rohantam hozzá és magamhoz öleltem...Ő nem vette magára amit az előbb a fejéhez vágtam erősen magához húzott, könnyeim eláztatták a pólóját a mellkasán..közben átgondoltam a dolgokat. Zayn nélkül egy nagy rakás semmi lenne az életem..hiszen szeretem! Ideállt elém és elmondta mi történt. Őszinte volt. Elhajoltam Harry-től.
- Ne haragudj. - mosolyogtam egyet, miközben letöröltem a könnyeket az arcomról, és rámutattam a vizes foltra amit én hagytam ott a fehér pólóján.
- Semmi gond. - válaszolta és levette magáról a ruhadarabot.
Végig néztem felső testén...megpillantottam madaras tetkóját a mellkasán és szememet tovább vontattam az új varrására ami egy pillangó volt a hasán...nem szerettem az efféle hatalmas dolgokat de Neki még ez is jól állt. Rátekintettem a 17Black feliratra a madarak fölött..észre sem vettem, hogy bámulom..Tekintetem a szívecskére tapadt ami karján díszelgett egyenesen a hajó felett...az volt a kedvencem..hogy miért nem tudom..de nagyon tetszett. Arcára néztem amin egy halvány mosoly jelent meg..olyan igazi Harry Styles-os gödröcskés mosoly. Elmosolyodtam. Éreztem, ahogy arcom a holt sápadt fehérről egészen tűz pirosra vált. Közelebb lépett. Kezét derekamra helyezte, vonakodva néztem kezeit, ahogy helyezkedik rajtam. Nem tudtam mit csináljak. Felnéztem rá. Arca közeledett az enyém felé. Megijedtem. De nem az történt amire gondoltam..azt hittem megcsókol...de nem nem ez történt. Homlokát az enyémhez nyomta. Kezével fel tolta az arcomat, hogy a szemeibe nézzek..azokba a csodálatos zöld szemekbe.
- Örökre itt leszek neked!! Vigyázni fogok rád!! És segítek eldönteni mit tegyél egy rossz helyzetben!! - suttogta.
Illata iszonyatosan kellemes volt.
- Elmondom most mi a helyes...! Letörölni azokat a csúnya könnyeket az arcodról, és mosolyogni..úgy mosolyogni, mint amikor az előbb rajta kaptalak, ahogy az ÉN testemet bámulod. MOSOLYOGJ! Azt a mosolyt akarom látni, amibe bele szerettem! Világos eddig?- mosolygott és még mindig csak lehelte a szavakat.
- Világos..- mondtam..- Bele szerettél? - kérdeztem egy kicsit vonakodva.
- Drága Pez...szerinted mégis miért remegnek a kezeim jelenleg a derekadon. - nevetett fel..homlokunk még mindig összeért. - Szeretlek. Igen. De nekem is van valakim és neked is van és lesz is, mindketten szeretjük partnerünket. - motyogta halkan.
Csak hallgattam, ahogy szerelmet vall, és hasam remegni kezdett.
- Oké...azt hiszem hányni fogok. - mondtam hangosabban, amilyen gyorsan csak tudtam eltoltam magamtól Harry-t és a reggeli amit ettem a földön landolt.
Hát igen, így kell elrontani egy szép pillanatot.
- Jól vagy? - kérdezte Hazza, mikor már mindent kiadtam magamból.
- Igen..azt hiszem. - forgattam a szemeimet. Feltakarítottam a kanapé mellett elterülő hányást és fogat mostam.
Azt hittem vége van, Harry beszédének, de tévedtem. Amint kiléptem újra magához húzott, ugyanúgy álltunk mint az előbb, mielőtt majdnem lehánytam.
- A második amit mondok. Szépen felöltözöl valami normális cuccba..mini ruhába..nekem tökmindegy valami olyanba, amit Zayn szeret rajtad. Megvárod amíg hazaér és a nyakába ugrasz. Mert mellette boldog vagy!! És szereted. - sutyorogta újra Harry. Óvatosan elengedett, tartott egy kicsit ameddig megtudtam állni a saját lábamon anélkül, hogy Ő ne fogna a derekamnál. Rámosolyogtam.
- Imádlak Harry. De úgy tényleg! Teljes szívemből.! - láttam ahogy szemei fel csillannak. Közelebb léptem hozzá és egy gyengéd puszit nyomtam az arcára. Elindultam a ruháim felé. Nem tudtam mit vegyek fel. Fontos nekem Zayn. De mi a kedvence? Mit szeret rajtam? Istenem nem tudok gondolkozni.

- Segítsek? - nevetett fel Harold, mikor meglátta, hogy a ruha kupacból ki se látszok. - Zayn kedvence Az Ott. - mutatott rá a szettre amit még Veronában viseltem a Rómeó és Júlia éjszakánkon.
Magamra húztam, rendbe tettem a fejemet és vártam, hogy a barátom haza érjen. 8 óra fele lehetett amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta, teli szatyrokkal a kezében, még mindig meggyötört arccal. Odaszaladtam hozzá amilyen gyorsan csak tudtam, ráugrottam, miközben nyakába kapaszkodtam és megcsókoltam. Kezeiből kiestek a szatyrok, és inkább átvándoroltak a derekamra.
- Már nem haragszol? - beszélte bele csókunkba.
- Soha. De maradj csendben. - motyogtam. Leugrottam róla és be vittem magammal a szobába, ahol nincsen Harry, azért egy utolsó pillantást vetettem a fürtösre, és odasúgtam neki, hogy köszönöm. Ami ott abban a szobában AKKOR Zayn-nel történt...HM...AZ MÁR CSAK TÖRTÉNELEM.....