- Hát akkor mennünk kéne! - mondta Louis és Eleanor hajába temette fáradt arcát.
Felkeltem és felfutottam a szobába a fényképezőgépért, hogy megnézzük az itt készült képeket. A srácok vigyorogva figyeltek rám, amikor visszahuppantam melléjük. Mindannyian körém gyűltek és, hogy jobban lássuk a képeket, csatlakoztattam a laptopomhoz. Megnyitottam az első képet, ami még a repülőgép készült, Zayn éppen alszik én pedig hülye fejet vágok mellette.
- Nem is tudtam, hogy készült ilyen kép. - nevetett fel a barátom. A következő képre kattintva már ott álltunk a hintó előtt, amivel első nap furikáztunk végig Verona ütött kopott utcáin. A harmadik képen Louis és El éppen egy szerelmes csókba vannak, egy szökőkút előtt.
Könnyes szemekkel néztük a képeket, volt hogy csak a nevetés miatt könnyeztünk a vicces képeken, de előfordult, hogy a vissza idézett romantikus pillanat miatt szökött könny a szemünkbe. Egy másik kép ugrott be a képernyőre Niall-be karolva álltunk ugyanannál a szökőkútnál és egymásra vigyorogtunk. Eddig észre sem vettem mennyire hasonlítunk egymásra a kis szöszivel, a mosolyunk teljesen ugyanaz, és az arc vonásaink is megegyeznek, bámultam a képet és mosolyra húztam a számat. Közben Louis megérkezett a teámmal és a kezembe nyomta, azt.
- Niall észrevetted mennyire hasonlítunk egymásra? - kérdeztem mosolyogva.
Az ír fiú félre nyelte a teát és hatalmas köhögésbe kezdett, miközben a fiúk rögtön rá szegezték a szemüket. Felálltam és megütögettem Niall hátát.
- Minden oké? - kérdeztem.
- Igen, persze. Amúgy igen..nagyon hasonlítunk.- mosolygott rám vissza.
Azt hiszem az utána lévő kép a kedvencem Zayn-nel táncoltam a képen, rajta kék blézer volt, rajtam pedig az a gyönyörű fehér ruha, a képet sötétség borította be, csak mi látszottunk a gyertya fények és a háttérben lévő a kandalló miatt, ez a kép még tegnap készült, mikor hazaértünk.
Rákattintottam a Facebookra és beállítottam új profilképnek, majd Twitteren is ez lett a képem. Zayn nem tétlenkedett sokáig, ő is kiválasztotta a számára legtetszetősebb képet, amin melegítőbe ülünk a kanapén és a fejem a vállán van, nagy mosoly van mindkettőnk arcán, a kezemben a kedvenc cicás bögrém van, percek alatt megváltoztatta a képeit..majd hozzá szólt az enyémhez "I Love You Babe :)! x " majd tőlem megérkezett a válasz "Me too! ;) x". Én is hozzászóltam az ő képéhez, ugyanazt amit ő is írt az enyémhez.
- Készülődjünk. - kiáltott fel Liam, aki Ashley-vel kézen fogva sétált le a csigalépcsőn. Tátott szájjal néztem ahogy barátnőm és egyik barátom keze egymásba fonódik, majd rájuk mosolyogtam. Zayn kézen ragadott és felvonszolt maga után be a szobába.
- Menjünk fürödjünk, utána felöltöztetlek, megcsinálom a hajad és indulunk a szülő hazánkba. - kacsintott.
- Nem vagyok egy baba, hogy öltöztetni kelljen és a hajamat is megtudom csinálni egyedül.- mosolyogtam és magamhoz húztam.
- Naaaa...csak ma hadd én öltöztesselek feeel! - lebiggyesztette ajkakkal, csillogó szemekkel nézett rám, és tudta, hogy ennek nem tudok ellenállni. Csak megforgattam a szemeimet, majd megcsókoltam. Lábammal berúgtam a fürdőszobánk ajtaját, de eközben csókunk nem szakadt meg. Zaynie befele tolt a fürdőbe, így háttal közlekedtem, tudhattam volna, hogy két bal lábasságom, miatt ennek nem lesz jó vége, ahogy hátra léptem a kő még vizes volt így egy hatalmasat estem hanyatt, le a hideg földre. Barátom jól kinevetett, majd nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Ledobtuk a ruháinkat, majd zuhanyozni kezdtünk. Lemostam barátom hátáról a finom illatú férfi tusfürdőt, miközben ő az én nyakamról próbálta eltávolítani a barack illatú krémet. Lassan csókolgatni kezdte a nyakamat, így lenyalva az ott lévő tusit.
- Fúúúj, ez amilyen jó illatú olyan rossz ízű. - vágott egy fancsali képet, majd elnyúlt a fogkeféjéért.
Nagyon kinevettem. Majd én is elkezdtem mosni a fogamat. Miután végeztünk a kiadós pancsolással, magam köré csavartam a törölközőt, amit Zayn direkt lerántott.
- Ne húzd magadra.- röhögött.- Úgy csinálsz mintha még nem láttalak volna meztelenül. - kacsintott.
- Te nem vagy ma normális. - nevettem fel.
- Ha veled vagyok sose vagyok az. Te teszel engem bolonddá. - röhögött tovább.
- Igen?? - kérdeztem meg tőle még mindig nevetve, majd ráugrottam, lábaimat dereka köré fontam és megcsókoltam.
- És még én vagyok bolond?? - mondta Zayn a csókunk végén, majd újra felnevetett.
Magamra húztam Zayn köntösét, amire mosolyra húzódott a szája. Kiléptem a szobába és magamra kaptam az egyetlen ruhát ami kint maradt a bőröndből. Átakartam menni Eleanorhoz, hogy kell-e neki segítség, de az ajtó csukva volt és a kiszűrődő hangok alapján, jobban teszem ha nem megyek be, útnak indultam tehát Ashley szobája felé, amúgyis megakartam kérdezni mi van vele és Liam-mel.
Beléptem a szobába, ahol Ash éppen a cipőjét húzta fel a lábára.
- Szia csajszi. - mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót. - Mi van veled és Liammel? - tértem egyből a lényegre.
Barátnőm elpirult és mosolyogni kezdett.
- Háát...tegnap amikor a ti romantikus estétek volt, mi is jól elvoltunk és kicsit jobban összemelegedtünk. - mosolygott rám.
- Jártok?- örültem fel hirtelen.
- Igen. - válaszolta és még jobban elpirult.
Átöleltük egymást és ugrálni kezdtünk örömünkben. Harry lépett be..
- Na csajok a bőröndök már az autóban, irány a reptér. - mondta.
Visszafutottam Zayn-hez és erősen megszorítottam a kezét, iszonyatosan féltem milyen érzés lesz belépni a házba ahol 13 évet éltem, szinte terrorban. Beszálltunk az autóba és annyira elmerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, amikor megérkeztünk a repülőhöz. A barátom megsimogatta az arcomat, és letörölt egy könnycseppet, fel sem tűnt, hogy sírok. Kezemet fogva szálltunk fel a repülőre, inkább bedugtam a fülesemet és zenét hallgatva hessegettem el a problémáimat. Elaludtam a repülőn és már csak Louis simogatására keltem fel, hogy megérkeztünk Bradfordba. Lesétáltunk a repülő lépcsőjén, a bőröndöket fent hagytuk. Észrevettem a tájat, ami semmit sem változott, ugyanolyan szép maradt. A forróság átjárta a testemet, Veronához képest ez volt maga a mennyország. Zayn átkarolt és puszit nyomott a homlokomra, amivel egy kicsit megnyugtatott.
- Gyalog kell elmennünk az intézetig, ott van lerakva a ház kulcsa. - nyögtem ki bár torkom úgy ki száradt, hogy köpni nem tudtam volna.
- Akkor gyalogolunk. -mondta Liam és kézen fogta Ashley-t.
Fél órán keresztül sétáltunk, közben Zayn-nel mutogattuk a szülőhazánk szépségeit. Befordult a park mellett és már láttam a régi intézetemet, amit valószínű felújítottak, mert régen sárga volt most pedig pirosan állt, új szép betűkkel kiírva, hogy SUNSHINE, mert ez volt az intézet neve. Ahogy egyre közelebb lépegettünk egy hatalmasat sóhajtottam. Eleanor belém karolt, hiszen itt nőttünk fel együtt, és itt lett ő a leges legjobb barátnőm.
- Na srácok..Itt éltem az x-faktor előtt. - mutattam rá a pirosas épületre.
A fiúk összenéztek, majd beléptünk, belül szinte semmit sem változott az információs pult még mindig zölden állt, az ablakokat is zöld függönyök díszítették. A régi nevelőnőm Hayley jött felénk a kezében a kulccsal, és hatalmas vigyorral az arcán.
- Patrice..nagyon hiányoztál, felnőttél, csodaszép vagy ! - hadarta.
Átöleltük El-el, majd rápillantott a fiúkra.
- És ők a banda tagjaid,igaz? - kérdezte.
- Igen. Zayn a barátom. A többiek pedig Harry, Liam, Louis és Niall. - mondtam végig a fiúkat.
Amikor kimondtam Niall nevét meglepetten nézett rá, majd gratulált a kapcsolatunkhoz adott egy puszit és elment. A kulccsal a kezemben indultunk ki az épületből, majd hívtunk egy taxit, elmondtam a sofőrnek a házunk címét útnak indultunk. Negyed óra múlva az autó begurult a kapunkhoz és kiszálltunk. Bekukucskáltam a kerítésünk résein, és minden ugyanúgy állt, csak kissé elhanyagolt állapotban. Beléptünk és körbe mentük a házat, az udvarba még mindig ott állt a hintám, bár az egyik lánca elvolt szakadva és felemásan lógott le a földre, a homokozómnak csak a helye maradt meg, anyám virágos kertje helyett csak az üres föld látszott, pedig amikor elmentem még tele volt szebbnél szebb növényekkel. A ház sarkához érve láttam meg a kutyaházat ahol régen Nick tanyázott, a kiskutyám. Úgy döntöttem veszem a bátorságomat és bemegyek a házba. A kulcsot a zárba helyeztem elfordítottam, mire az ajtó egy nagy kattanással kitárult előttem. A szobaszőnyeg ferdén állt, de minden ugyanott maradt, mint amikor az intézetbe vittek.
- Körbevezetsz? - kérdezte Niall.
- Persze. - mondtam és mosolyra húztam a számat.
Először a konyhába vezettem őket, amikor a ház sarkára pillantottam kirázott a hideg, bevillant egy kép, amikor az "apám" azt mondta üljek le vele szembe és hajoljak le, majd az egyik övével csapkodta a hátamat, azóta van egy heg a derekam környékén, a fiúk észre vették, hogy valami baj van.
- Menjünk tovább. - mondta Eleanor és kivezetett a konyhából. Gyorsan visszatértem a jelenbe és megmutattam nekik a szobámat.
Amikor megláttam rögtön visszatért a szívembe az érzés milyen jó volt egyedül itt elbújni. A falam rózsaszín volt a komódomat pedig fotók díszítették. Niall a kezébe vett egyet, ami fekete fehér volt és félbe volt vágva, anyám azt mondta azért mert egy régi ovis társam volt rajta és hülye fejet vágott, nem akarták elrontani azzal a képet. A szöszi bámulta a képet.
- Az én vagyok kis koromba. - mondtam és rámutattam a kezében lévő képre.
- Igen, látom. - magyarázta majd lerakta a képet.
- A cuccaim amiért jöttünk a garázsban van. - mosolyogtam és elindultam a garázshoz, ahova a többiek követtek.
Felnyitottam a garázs ajtót és megláttam a sok dobozt.
- Nézzünk bele most. Hogy tudjam mi kell és mi nem. - adtam ki az utasítást.
Liam és Ash együtt bontottak ki egy dobozt.
- Ebbe régi ruhák vannak..nem hinném hogy ezek kellenek. -mondta Ash.
- Nem az nem kell. - röhögtem.
Feltéptem egy barna dobozt amibe, plüss mackók, lego kockák, és babák voltak..amiket még sosem láttam.
- De aranyos az a maci. - mondta Niall.
- Tényleg az..de nem emlékszek, hogy nekem lett volna ilyenem. - mondtam de azért bedobtam a plüss macit az "AMIKET VISZEK DOBOZBA".
- Ezt nézd Patrice ez de édes ez a doboz. - mutatott rá Louis egy rózsaszín lovacskás dobozra.
- Soha nem láttam még azt a dobozt. - motyogtam majd a kezembe vettem.
- Hát eldugva találtam meg ott fent egy másik nagyobb dobozba. - mutogatott Lou.
Feltéptem a dobozt és régi képeket találtam meg magamról, de a képek nem ebben a házban készültek, abban biztos voltam, a hatalmas doboz videó kazettákat rejtett. Tovább matattam a dobozt és a többiek is kíváncsivá váltak a rejtélyes dobozra. Voltak benne rugdalózók, egy kis takaró, ráhímezve a nevemmel "Patrice". A doboz alján találtam egy sárga vastag mappát.
- Abba mi van? - kérdezte Harry.
- Fogalmam sincs ezeket a dolgokat soha sem láttam, akárcsak az előző játékokat. - motyogtam közben felnyitottam a mappát.
Ismét képeket találtam, amik még születésemkor készültek, de a képen nem egyedül voltam, hanem mellettem feküdt még egy kis baba, csodaszép kék szeme volt. Lapozgattam a papírokat, amikor megtaláltam egy születési anyakönyvet. Rápillantottam a képre, amin én voltam, azzal a képpel ami a kórházban készült születésemkor. Elolvastam a nevet: "Patrice Horan".
Először fel sem tűnt, majd szememmel visszatekintettem a névre és újra elolvastam. Nem hittem el ami oda van írva. Tovább olvastam és a születési időt nézegettem: 1993 szeptember 13.
- Mi az Pez? - kérdezett rá Zayn.
- Ezek nem az én adataim..de az én képem van rajta. - szám kiszáradt újra, csak leheltem a szavakat.
Niall éppen egy másik dobozzal bajlódott, majd ijedtem rám tapasztotta kék szemét ami most sötétebb volt egy árnyalattal mint szokott lenni.
Fel sem fogtam amit láttam, inkább lapoztam tovább a mappába. A következő papír egy kórházi papír volt 1999.- ből. Az én papírom volt...miszerint emlékezet kiesésem volt. Szám sírásra görbült, szemem megtelt könnyel. Tovább olvastam, az állt benne, hogy elütött egy autó így szenvedtem el a balesetet, majd a szemem a következő részre ugrott, "mivel úgy tűnik a szülők nem tudnak vigyázni a gyerekre, másik családot keresünk gyámjául. a leendő szülők nevét kell kapnia a gyereknek, csak 15 éves korától dönthet arról, hogy szeretné a valódi nevét ( Horan ) vagy megtartja nevelő szülei nevét ( Philipp )"
Nekem nem is azok voltak a szüleim akik felneveltek? Mármint amire emlékszek? És mi van azzal amire nem emlékezek? Akkor mégis kik az igazi szüleim? Mi ez a sok adat ami nem az enyém? Lehet,hogy mégis az enyém? Ki is vagyok én?
- Patrice mi a baj? - kérdezték a többiek, de nem tudtam válaszolni, kezeim közül kihullottak a papírok, a mappa pedig a földön landolt, kezemmel elakartam takarni az arcomat, hogy ne lássák, hogy bőgök de késő volt. Harry, Zayn és Lou odalépett hozzám a többiek éppen a lakásba pakolták be a képeket a komódról.
- Mi a baj? Pez? Mondjál már valamit!! - rángatott meg egy kicsit Louis.
Kinyitottam a számat, de hang nem jött ki a torkomon, csak a földön fetrengő lapokra mutattam. Hazza lehajolt és összeszedte őket, majd rápillantott a két másik fiúra. Szemüket az első lapra szegezték és olvasni kezdték, meglepődtem azon, hogy ők még csak meg sem lepődtek.
- Ki...ki vagyok én? - kérdeztem meg tőlük..és örültem egy kicsit, hogy végre hang hagyja el a számat. Zayn elővette a telefonját és sms-t írt, Niallnek (!) azonnal gyere ide és hozz vizet !
Nem kellett sok idő és szöszi lépett be a garázsba, a kezembe adta a vizet de annyi erőm nem volt hogy megtartsam az üveget, így neki kellett megitatnia
- Kérem azt a mappát. - téptem ki barátom kezéből a köteget.
Újra a névre pillantottam....Patrice Horan.
Niall-re pillantottam aki lehajtotta a fejét és inkább nem nézett rám. Nem tudtom mi folyik itt. Nem tudom mi történik. Észrevettem a földön egy fekete fehér képet, ami valószínű kiesett, amikor leejtettem a mappát. Lehajoltam és felvettem a képet, amin egy szőke kis fiú állt, de a kép másik fele hiányzott a gondolatok gyorsan cikáztak a fejembe, majd kezdett minden össze állni.
- Hozd ide a képet...a képet ami a szobámba volt...félbevágva. - motyogtam, miközben még mindig könnyek súrolták arcomat.
Lou elrohant a képért és nagyon hamar visszaért.
Jól gondoltam...a két kép összeillett. A fiú keze a vállamon pihent és ő is mosolygott.
Kivettem a mappából újra a születési papírt, a papír két oldalú volt. A másik oldalán Niall Horan neve állt, a képen pedig a kórházban mellettem fekvő kisfiú volt.
Nem, ezt nem hiszem el..Niall....Niall...a bátyám...egy pillanatra nem kaptam szikrát, csak bámultam magam elé. Rá pillantottam a szőke fiúra, és mosolyogtam egyet, nem tudtam miért, de mosolyogtam.
A születési időnk ugyanaz volt, csak 5 másodperccel született előttem a fiú.
- Ez biztos én vagyok? - kérdeztem.
- Igen......-szólalt meg Niall....- Hiába akartunk visszaszerezni a bíróság nem engedte. Apáék el váltak, és nehezen dolgozták fel, hogy nem vagy, és nekem is nehéz volt hiszen, te ugyan nem emlékszel rá, de mindig együtt játszottunk, együtt aludtunk, mindent együtt csináltunk. Testvérek voltunk. Aztán egyik nap...- csuklott el a hangja....- egyik nap anyuékkal sétálni mentünk..nagyon ugráltál és kipattantál egy autó elé..ami elcsapott..súlyos sebekkel vittek kórházba..de azt mondták nem vészes túl éled...aztán bent kiderült, hogy elveszett minden emléked..ráadásul az autó sorfőre perelt...a bíró úgy ítélte meg nem tudtak rád vigyázni és....és...másnak adtak...- könnyek törtek ki belőle.
A fiúk átkaroltak bennünket.
Átöleltem a kis szöszit amin meg is lepődött, majd ő is erősen magához vont..
Egyszer csak eltolt magától és kivette a farzsebéből a pénztárcáját.
- Tessék...most már láthatod a képet..- mondta és letörölte arcáról a könnyeket. Remegő kézzel adta át a képet, amin én vagyok...és ő...még kicsik voltunk...egy padon ülünk fagyival a kezünkben és én puszit adok az arcára.
- Annyira sajnálom...- motyogtam.
- Mit? - nézett fel rám..
A fiúk is könnybe lábadt szemekkel nézték a történéseket.
- Azt, hogy nem emlékszek ezekre...és hogy nem ismerem anyut...az igazit...és aput se..- mondtam.
- Tudod itt vannak ezek a kazik...szinte minden pillanatunk meg van örökítve. - mosolygott és én is elvigyorodtam. Letöröltem az arcomat.
Zayn magához húzott és megölelt..tudta, hogy már csak a testi közelségével is megnyugtat.
Megindultunk vissza a házba, ahol a lányok nem értették mi történt de Louis elmagyarázta nekik.
Beraktam a videót a lejátszóba ami szépen lassan elindult..
*Videóban*
Niall-el az első videóban, éppen pelenkáznak minket, majd amikor már rajtunk van a pelus, Niall a kezébe veszi hintőporos üveget, felrázza és mindkettőnket beteríti a por. Aztán már este van és Maura, vagyis az igazi anyukám berak minket egymás mellé a kis ágyba, ahol úgy alszunk, hogy Niall fogja a mutató ujjamat.
Ekkor a szöszi rám nézett, és elmosolyodtam, hiszen amikor az x-faktorban voltunk, vagy bármi bajom volt, ő mindig a mutatóujjamat fogta, mert megnyugtatott ezzel...és ő emlékezett arra, hogy régen így aludtunk..míg én nem.
Egy másik film következett, a 4 éves szülinapunk. A ház tele volt emberekkel, én, Niall ölébe ülök és várom a tortát, majd rá nézek.
- Bátyus...tudtad, hogy ma van a szülinapunk? - kérdezem meg tőle és közben összekócolom a kis szőke haját.
- Tudom hugi..nem vagyok buta.- hangzott el a válasza, amire a körülöttünk ülő fiúk mind felnevettek. Zayn átölelt és a fülembe súgta, hogy igazán édes voltam pici koromban.
Nagyon sok film volt még rólunk a kedvencem az volt amikor 6 évesen közlöm, hogy énekelni fogok az x-faktorba, mert éppen azt néztük..az utolsón Niall lökött a hintába és kiestem belőle...nagyot nevettünk...amikor vége lett átöleltem a testvéremet.
- Tehát..akkor...te ezért hívtál huginak! - mosolyogtam.
- Igen ! - mondta. - Minden évben néztem kik indulnak az x-faktorba mert emlékeztem mit mondtál és amikor megláttam 2010 be a nevedet a listán, tudtam, hogy nekem is jelentkeznem kell csak hogy láthassalak, de álmomban sem gondoltam volna, hogy egy banda leszünk..és újra melletted kelhetek fel.
Összepakoltuk a cuccainkat és Londonba indultunk a géppel.
Örültem, hogy végre tudom a teljes igazságot az életemmel kapcsolatban, bár még nem tudtam feldolgozni a tényt, hogy Niall a bátyám.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe Zayn, felszállásnál.
- Én is téged. - mondta és egy csókot nyomtam ajkára.
Majd rápillantottam a bátyámra.
- Látni akarom anyuékat......- jelentettem ki...............
Beléptem a szobába, ahol Ash éppen a cipőjét húzta fel a lábára.
- Szia csajszi. - mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót. - Mi van veled és Liammel? - tértem egyből a lényegre.
Barátnőm elpirult és mosolyogni kezdett.
- Háát...tegnap amikor a ti romantikus estétek volt, mi is jól elvoltunk és kicsit jobban összemelegedtünk. - mosolygott rám.
- Jártok?- örültem fel hirtelen.
- Igen. - válaszolta és még jobban elpirult.
Átöleltük egymást és ugrálni kezdtünk örömünkben. Harry lépett be..
- Na csajok a bőröndök már az autóban, irány a reptér. - mondta.
Visszafutottam Zayn-hez és erősen megszorítottam a kezét, iszonyatosan féltem milyen érzés lesz belépni a házba ahol 13 évet éltem, szinte terrorban. Beszálltunk az autóba és annyira elmerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, amikor megérkeztünk a repülőhöz. A barátom megsimogatta az arcomat, és letörölt egy könnycseppet, fel sem tűnt, hogy sírok. Kezemet fogva szálltunk fel a repülőre, inkább bedugtam a fülesemet és zenét hallgatva hessegettem el a problémáimat. Elaludtam a repülőn és már csak Louis simogatására keltem fel, hogy megérkeztünk Bradfordba. Lesétáltunk a repülő lépcsőjén, a bőröndöket fent hagytuk. Észrevettem a tájat, ami semmit sem változott, ugyanolyan szép maradt. A forróság átjárta a testemet, Veronához képest ez volt maga a mennyország. Zayn átkarolt és puszit nyomott a homlokomra, amivel egy kicsit megnyugtatott.
- Gyalog kell elmennünk az intézetig, ott van lerakva a ház kulcsa. - nyögtem ki bár torkom úgy ki száradt, hogy köpni nem tudtam volna.
- Akkor gyalogolunk. -mondta Liam és kézen fogta Ashley-t.
Fél órán keresztül sétáltunk, közben Zayn-nel mutogattuk a szülőhazánk szépségeit. Befordult a park mellett és már láttam a régi intézetemet, amit valószínű felújítottak, mert régen sárga volt most pedig pirosan állt, új szép betűkkel kiírva, hogy SUNSHINE, mert ez volt az intézet neve. Ahogy egyre közelebb lépegettünk egy hatalmasat sóhajtottam. Eleanor belém karolt, hiszen itt nőttünk fel együtt, és itt lett ő a leges legjobb barátnőm.
- Na srácok..Itt éltem az x-faktor előtt. - mutattam rá a pirosas épületre.
A fiúk összenéztek, majd beléptünk, belül szinte semmit sem változott az információs pult még mindig zölden állt, az ablakokat is zöld függönyök díszítették. A régi nevelőnőm Hayley jött felénk a kezében a kulccsal, és hatalmas vigyorral az arcán.
- Patrice..nagyon hiányoztál, felnőttél, csodaszép vagy ! - hadarta.
Átöleltük El-el, majd rápillantott a fiúkra.
- És ők a banda tagjaid,igaz? - kérdezte.
- Igen. Zayn a barátom. A többiek pedig Harry, Liam, Louis és Niall. - mondtam végig a fiúkat.
Amikor kimondtam Niall nevét meglepetten nézett rá, majd gratulált a kapcsolatunkhoz adott egy puszit és elment. A kulccsal a kezemben indultunk ki az épületből, majd hívtunk egy taxit, elmondtam a sofőrnek a házunk címét útnak indultunk. Negyed óra múlva az autó begurult a kapunkhoz és kiszálltunk. Bekukucskáltam a kerítésünk résein, és minden ugyanúgy állt, csak kissé elhanyagolt állapotban. Beléptünk és körbe mentük a házat, az udvarba még mindig ott állt a hintám, bár az egyik lánca elvolt szakadva és felemásan lógott le a földre, a homokozómnak csak a helye maradt meg, anyám virágos kertje helyett csak az üres föld látszott, pedig amikor elmentem még tele volt szebbnél szebb növényekkel. A ház sarkához érve láttam meg a kutyaházat ahol régen Nick tanyázott, a kiskutyám. Úgy döntöttem veszem a bátorságomat és bemegyek a házba. A kulcsot a zárba helyeztem elfordítottam, mire az ajtó egy nagy kattanással kitárult előttem. A szobaszőnyeg ferdén állt, de minden ugyanott maradt, mint amikor az intézetbe vittek.
- Körbevezetsz? - kérdezte Niall.
- Persze. - mondtam és mosolyra húztam a számat.
Először a konyhába vezettem őket, amikor a ház sarkára pillantottam kirázott a hideg, bevillant egy kép, amikor az "apám" azt mondta üljek le vele szembe és hajoljak le, majd az egyik övével csapkodta a hátamat, azóta van egy heg a derekam környékén, a fiúk észre vették, hogy valami baj van.
- Menjünk tovább. - mondta Eleanor és kivezetett a konyhából. Gyorsan visszatértem a jelenbe és megmutattam nekik a szobámat.
Amikor megláttam rögtön visszatért a szívembe az érzés milyen jó volt egyedül itt elbújni. A falam rózsaszín volt a komódomat pedig fotók díszítették. Niall a kezébe vett egyet, ami fekete fehér volt és félbe volt vágva, anyám azt mondta azért mert egy régi ovis társam volt rajta és hülye fejet vágott, nem akarták elrontani azzal a képet. A szöszi bámulta a képet.
- Az én vagyok kis koromba. - mondtam és rámutattam a kezében lévő képre.
- Igen, látom. - magyarázta majd lerakta a képet.
- A cuccaim amiért jöttünk a garázsban van. - mosolyogtam és elindultam a garázshoz, ahova a többiek követtek.
Felnyitottam a garázs ajtót és megláttam a sok dobozt.
- Nézzünk bele most. Hogy tudjam mi kell és mi nem. - adtam ki az utasítást.
Liam és Ash együtt bontottak ki egy dobozt.
- Ebbe régi ruhák vannak..nem hinném hogy ezek kellenek. -mondta Ash.
- Nem az nem kell. - röhögtem.
Feltéptem egy barna dobozt amibe, plüss mackók, lego kockák, és babák voltak..amiket még sosem láttam.
- De aranyos az a maci. - mondta Niall.
- Tényleg az..de nem emlékszek, hogy nekem lett volna ilyenem. - mondtam de azért bedobtam a plüss macit az "AMIKET VISZEK DOBOZBA".
- Ezt nézd Patrice ez de édes ez a doboz. - mutatott rá Louis egy rózsaszín lovacskás dobozra.
- Soha nem láttam még azt a dobozt. - motyogtam majd a kezembe vettem.
- Hát eldugva találtam meg ott fent egy másik nagyobb dobozba. - mutogatott Lou.
Feltéptem a dobozt és régi képeket találtam meg magamról, de a képek nem ebben a házban készültek, abban biztos voltam, a hatalmas doboz videó kazettákat rejtett. Tovább matattam a dobozt és a többiek is kíváncsivá váltak a rejtélyes dobozra. Voltak benne rugdalózók, egy kis takaró, ráhímezve a nevemmel "Patrice". A doboz alján találtam egy sárga vastag mappát.
- Abba mi van? - kérdezte Harry.
- Fogalmam sincs ezeket a dolgokat soha sem láttam, akárcsak az előző játékokat. - motyogtam közben felnyitottam a mappát.
Ismét képeket találtam, amik még születésemkor készültek, de a képen nem egyedül voltam, hanem mellettem feküdt még egy kis baba, csodaszép kék szeme volt. Lapozgattam a papírokat, amikor megtaláltam egy születési anyakönyvet. Rápillantottam a képre, amin én voltam, azzal a képpel ami a kórházban készült születésemkor. Elolvastam a nevet: "Patrice Horan".
Először fel sem tűnt, majd szememmel visszatekintettem a névre és újra elolvastam. Nem hittem el ami oda van írva. Tovább olvastam és a születési időt nézegettem: 1993 szeptember 13.
- Mi az Pez? - kérdezett rá Zayn.
- Ezek nem az én adataim..de az én képem van rajta. - szám kiszáradt újra, csak leheltem a szavakat.
Niall éppen egy másik dobozzal bajlódott, majd ijedtem rám tapasztotta kék szemét ami most sötétebb volt egy árnyalattal mint szokott lenni.
Fel sem fogtam amit láttam, inkább lapoztam tovább a mappába. A következő papír egy kórházi papír volt 1999.- ből. Az én papírom volt...miszerint emlékezet kiesésem volt. Szám sírásra görbült, szemem megtelt könnyel. Tovább olvastam, az állt benne, hogy elütött egy autó így szenvedtem el a balesetet, majd a szemem a következő részre ugrott, "mivel úgy tűnik a szülők nem tudnak vigyázni a gyerekre, másik családot keresünk gyámjául. a leendő szülők nevét kell kapnia a gyereknek, csak 15 éves korától dönthet arról, hogy szeretné a valódi nevét ( Horan ) vagy megtartja nevelő szülei nevét ( Philipp )"
Nekem nem is azok voltak a szüleim akik felneveltek? Mármint amire emlékszek? És mi van azzal amire nem emlékezek? Akkor mégis kik az igazi szüleim? Mi ez a sok adat ami nem az enyém? Lehet,hogy mégis az enyém? Ki is vagyok én?
- Patrice mi a baj? - kérdezték a többiek, de nem tudtam válaszolni, kezeim közül kihullottak a papírok, a mappa pedig a földön landolt, kezemmel elakartam takarni az arcomat, hogy ne lássák, hogy bőgök de késő volt. Harry, Zayn és Lou odalépett hozzám a többiek éppen a lakásba pakolták be a képeket a komódról.
- Mi a baj? Pez? Mondjál már valamit!! - rángatott meg egy kicsit Louis.
Kinyitottam a számat, de hang nem jött ki a torkomon, csak a földön fetrengő lapokra mutattam. Hazza lehajolt és összeszedte őket, majd rápillantott a két másik fiúra. Szemüket az első lapra szegezték és olvasni kezdték, meglepődtem azon, hogy ők még csak meg sem lepődtek.
- Ki...ki vagyok én? - kérdeztem meg tőlük..és örültem egy kicsit, hogy végre hang hagyja el a számat. Zayn elővette a telefonját és sms-t írt, Niallnek (!) azonnal gyere ide és hozz vizet !
Nem kellett sok idő és szöszi lépett be a garázsba, a kezembe adta a vizet de annyi erőm nem volt hogy megtartsam az üveget, így neki kellett megitatnia
- Kérem azt a mappát. - téptem ki barátom kezéből a köteget.
Újra a névre pillantottam....Patrice Horan.
Niall-re pillantottam aki lehajtotta a fejét és inkább nem nézett rám. Nem tudtom mi folyik itt. Nem tudom mi történik. Észrevettem a földön egy fekete fehér képet, ami valószínű kiesett, amikor leejtettem a mappát. Lehajoltam és felvettem a képet, amin egy szőke kis fiú állt, de a kép másik fele hiányzott a gondolatok gyorsan cikáztak a fejembe, majd kezdett minden össze állni.
- Hozd ide a képet...a képet ami a szobámba volt...félbevágva. - motyogtam, miközben még mindig könnyek súrolták arcomat.
Lou elrohant a képért és nagyon hamar visszaért.
Jól gondoltam...a két kép összeillett. A fiú keze a vállamon pihent és ő is mosolygott.
Kivettem a mappából újra a születési papírt, a papír két oldalú volt. A másik oldalán Niall Horan neve állt, a képen pedig a kórházban mellettem fekvő kisfiú volt.
Nem, ezt nem hiszem el..Niall....Niall...a bátyám...egy pillanatra nem kaptam szikrát, csak bámultam magam elé. Rá pillantottam a szőke fiúra, és mosolyogtam egyet, nem tudtam miért, de mosolyogtam.
A születési időnk ugyanaz volt, csak 5 másodperccel született előttem a fiú.
- Ez biztos én vagyok? - kérdeztem.
- Igen......-szólalt meg Niall....- Hiába akartunk visszaszerezni a bíróság nem engedte. Apáék el váltak, és nehezen dolgozták fel, hogy nem vagy, és nekem is nehéz volt hiszen, te ugyan nem emlékszel rá, de mindig együtt játszottunk, együtt aludtunk, mindent együtt csináltunk. Testvérek voltunk. Aztán egyik nap...- csuklott el a hangja....- egyik nap anyuékkal sétálni mentünk..nagyon ugráltál és kipattantál egy autó elé..ami elcsapott..súlyos sebekkel vittek kórházba..de azt mondták nem vészes túl éled...aztán bent kiderült, hogy elveszett minden emléked..ráadásul az autó sorfőre perelt...a bíró úgy ítélte meg nem tudtak rád vigyázni és....és...másnak adtak...- könnyek törtek ki belőle.
A fiúk átkaroltak bennünket.
Átöleltem a kis szöszit amin meg is lepődött, majd ő is erősen magához vont..
Egyszer csak eltolt magától és kivette a farzsebéből a pénztárcáját.
- Tessék...most már láthatod a képet..- mondta és letörölte arcáról a könnyeket. Remegő kézzel adta át a képet, amin én vagyok...és ő...még kicsik voltunk...egy padon ülünk fagyival a kezünkben és én puszit adok az arcára.
- Annyira sajnálom...- motyogtam.
- Mit? - nézett fel rám..
A fiúk is könnybe lábadt szemekkel nézték a történéseket.
- Azt, hogy nem emlékszek ezekre...és hogy nem ismerem anyut...az igazit...és aput se..- mondtam.
- Tudod itt vannak ezek a kazik...szinte minden pillanatunk meg van örökítve. - mosolygott és én is elvigyorodtam. Letöröltem az arcomat.
Zayn magához húzott és megölelt..tudta, hogy már csak a testi közelségével is megnyugtat.
Megindultunk vissza a házba, ahol a lányok nem értették mi történt de Louis elmagyarázta nekik.
Beraktam a videót a lejátszóba ami szépen lassan elindult..
*Videóban*
Niall-el az első videóban, éppen pelenkáznak minket, majd amikor már rajtunk van a pelus, Niall a kezébe veszi hintőporos üveget, felrázza és mindkettőnket beteríti a por. Aztán már este van és Maura, vagyis az igazi anyukám berak minket egymás mellé a kis ágyba, ahol úgy alszunk, hogy Niall fogja a mutató ujjamat.
Ekkor a szöszi rám nézett, és elmosolyodtam, hiszen amikor az x-faktorban voltunk, vagy bármi bajom volt, ő mindig a mutatóujjamat fogta, mert megnyugtatott ezzel...és ő emlékezett arra, hogy régen így aludtunk..míg én nem.
Egy másik film következett, a 4 éves szülinapunk. A ház tele volt emberekkel, én, Niall ölébe ülök és várom a tortát, majd rá nézek.
- Bátyus...tudtad, hogy ma van a szülinapunk? - kérdezem meg tőle és közben összekócolom a kis szőke haját.
- Tudom hugi..nem vagyok buta.- hangzott el a válasza, amire a körülöttünk ülő fiúk mind felnevettek. Zayn átölelt és a fülembe súgta, hogy igazán édes voltam pici koromban.
Nagyon sok film volt még rólunk a kedvencem az volt amikor 6 évesen közlöm, hogy énekelni fogok az x-faktorba, mert éppen azt néztük..az utolsón Niall lökött a hintába és kiestem belőle...nagyot nevettünk...amikor vége lett átöleltem a testvéremet.
- Tehát..akkor...te ezért hívtál huginak! - mosolyogtam.
- Igen ! - mondta. - Minden évben néztem kik indulnak az x-faktorba mert emlékeztem mit mondtál és amikor megláttam 2010 be a nevedet a listán, tudtam, hogy nekem is jelentkeznem kell csak hogy láthassalak, de álmomban sem gondoltam volna, hogy egy banda leszünk..és újra melletted kelhetek fel.
Összepakoltuk a cuccainkat és Londonba indultunk a géppel.
Örültem, hogy végre tudom a teljes igazságot az életemmel kapcsolatban, bár még nem tudtam feldolgozni a tényt, hogy Niall a bátyám.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe Zayn, felszállásnál.
- Én is téged. - mondta és egy csókot nyomtam ajkára.
Majd rápillantottam a bátyámra.
- Látni akarom anyuékat......- jelentettem ki...............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése