interjú~

Szóval ezek szerint énekes vagyok egy bandába. Egy gyereket hordozok a pocakomba, aki a barátomtól Zayn-től van.
- Mit szólnál ha énekelnénk valamit hugi? Hátha a dalszövegtől eszedbe jut valami, akármi. - mondta Niall és a kezembe adta a gitárt.
Gitár...ezek szerint tudok rajta játszani, különben nem adták volna oda.
- Na mi legyen? - vonta fel a szemöldökét Louis.
- Stole My Heart. - mondtam. Nem tudom, honnan jutott ez eszembe, vagy honnan ismertem ezt a számot, de valahogy a bensőmben éreztem, hogy ez lesz az, ami talán segít. A fiúk összenéztek.
- Ezt a dalt te írtad. - mosolygott Harry. - Ráadásul pont nekem..még régen.
Én miért írtam Harry-nek szerelmes számokat? Lehet, hogy Zayn előtt Őt szerettem?
Leültem a kanapé szélére, és behunytam a szemem. Remegő kézzel nyúltam a gitár húr felé, majd azt megpendítve kezdtünk neki a dalnak. Meglepetésemre értettem a gitárhoz. Nagyon jól hangzottunk, tényleg olyan bandás volt. Eleanor a pulton ülve figyelt bennünket. Mikor az én részem következett nem tudtam hova nézzek, így hát tekintetem végig a parkettán maradt. A dal végére érve, könnybe lábadt szemmel ültem a kanapé szélén. A gitárt magam elé rakva bambultam.
- Pez..jól vagy? - kérdezte Louis.
- Igen minden rendben. - mondtam de szememet nem vettem le a parkettáról. - Csinálok magamnak teát..Lou kérsz? - fordítottam fejemet felé.
- Öööö. igen. - bólogatott.
Miközben a konyhában forgolódtam a fiúk kint beszélgettek.

*Louis szemszöge*

- Emlékezett rá, hogy szeretem a teáját, különben nem kérdezte volna meg.- mosolyogtam a többi srácra.
- Lassan minden beugrik neki. Remélem. - bólogatott felénk Harry.
- Nekem ez nem megy fiúk. Iszonyatosan rossz érzés, hogy amikor hozzá érek, úgy néz rám mint egy idegenre. Nem tudja a saját világát. Én szeretném megcsókolni, újra és újra. De nem tehetem, mert fogalma sincs róla ki vagyok. - esett aggodalomba Zayn.
Teljesen megértem Zayn-t, hiszen az Ő barátnőjéről van szó. De fogalma sincs róla, hogy én és úgy tűnik Harry is oda van érte. Hiszen Ő, Patrice. Vele töltjük életünk nagy részét, és most elfelejtett minket. Nem tudja kik vagyunk és mit csináltunk vele, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül együtt...nem tudja hányszor vidítottuk fel amikor rossz kedve volt...fogalma sincs mennyien szeretik és vannak oda érte...elfelejtett mindent. Én pedig mielőtt a baj megtörtént, olyan dolgot tettem vele, amire nem vagyok túl büszke.



*Egy héttel később..Patrice szemszöge*

Reggel van..ma valami interjút kell adnunk az állapotomról, mert a managerünk szerint sokáig tűntünk el a nézők elől. Azt se tudom mit mondjak...néhány emlék dereng..de semmi konkrétat nem tudok mondani.
Felkeltem az ágyamból. Zayn még aludt. Hát igen...attól még mert nem emlékszem semmire, mindenki szerint egy pár vagyunk, és igenis vonz magához, szóval nem tudnék nélküle elaludni.
Kimentem a konyhába, hogy csináljak egy kis reggelit, ugyanis nagyon éhesen ébredtem. Összedobtam egy jó kiadós tojásrántottát és tv elé ülve fogyasztottam el. A sztár híreket hallgattam, de nem volt benne semmi izgalmas. Lassan a többiek is felébredtek. Zayn futott le utoljára a lépcsőn.
- Hmm. Mi ez a finom illat? - kérdezte meg majd egy nagyot szippantott a levegőből.
- Tojásrántottát csináltam és hagytam nektek is. - mutattam a pult felé.
Mindenki elvette a tányérját és leült mellém.
Zayn a bal kezét a combomon pihentette a reggeli közbe. Amire én felvigyorogtam. Nem tudom mi vezérelt rá, de arcomat felé fordítottam és megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődött, de viszonozta a csókomat. A tányért az ölébe rakta, és kezeit a derekamra rakta, így közelebb húzva magához. Lassan az ölébe ültem. Ajkunk egy másodpercre sem hagyta el a másikét. Hiányzott. Körülöttünk nagy volt a csend, még a villák csörrenése is abbamaradt. A tv-t valaki némára rakta. Percekig folyt a csók csata, amikor valaki kopogtatni kezdett. Vigyorogva pattantam ki Zayn öléből és szaladtam ki a bejárati ajtóhoz. A srácok, arcán is mosoly terült el. Barátom pedig meg se tudott szólalni. Kinyitottam az ajtót.
- Szia Pez! Hogy vagy? Régen láttalak. - lépett be egy alacsony, kigyúrtabb pasas.
- Srácok!! Jött hozzánk valaki! - kiabáltam be.
A fiúk pillanatok alatt megjelentek. Niall megcsikálta a pasast, Harry és Louis hátiputiba lógtak rajta. Zayn pedig mintha valami boxoló lenne ütögette. Liam volt az egyetlen aki csak normálisan oda köszönt neki.
- Mi van Patrice? Nem kapaszkodsz a nyakamba? Nem harapdálod a fülemet? Semmi..talán beteg vagy? - röhögött a hapsi.
A fiúk azonnal lekászálódtak róla és tekintetük elkomolyodott.
- Patrice szarra se emlékszik. - lett ideges Louis.
Meglepett, ahogy Louis kifejezte magát. Miért lett ideges? Nem tettem semmi rosszat. A kigyúrt ember tekintete is komor lett, Lou kijelentésére.
- Jól van. Szóval Paul Higgins vagyok a biztonsági őrötök és egyben barátotok. - nyújtotta felém a kezét, de én helyette inkább megöleltem.
Próbáltam úgy viselkedni, mintha ismerném. Besétáltunk a konyhába, én kivettem a barack levemet a hűtőből és iszogatni kezdtem.
- Na akkor a mai menet. Interjú Alan Carr-nél...- amint ezt kimondta röhögve köptem ki a számba lévő italt. Amire a többiek is nevetésbe törtek ki.
- Szabad tudnunk min röhögsz? - kérdezte Harry miközbe közelebb lépett hozzám.
- Hát emlékeztek amikor a múltkor ott voltunk akkor alig kaptam piát veled Harold, mert még nem voltunk 18 évesek. - röhögtem.
Nagy lett a csend. A fiúk ragyogó tekintete találkozott az enyémmel.
- Mi emlékszünk rá! De örülünk, hogy te is! - mosolygott Niall.
Lassan készülődni kezdtünk, megjött a stylistunk és segített felöltözni, csakhogy akadt egy kis gond. A pocakom pár mérettel megnőtt, így az eddigi ruháim már nem jöttek rám. Sírni kezdtem.
- Mi a baj drágaság? - jött oda hozzám Louis.
- Nem férek bele semmibe..akkora vagyok mint egy bálna ! Én így nem akarok menni sehova. - hisztiztem.
- Gyönyörű vagy világos!! - jelent meg Harry.
Lou (stylist) hozott számomra megfelelő ruhát. Ez az végre a méretem. Kényelmes volt a cucc.
Autóba szálltunk és megindultunk a studió felé. Nyugis volt az út..de aggódtam, azt sem tudom mikor mit kell majd mondanom.
- Nyugi hugica..minden okés lesz. - nyugtatott Niall.
Megérkeztünk és már a kanapén ültünk.
Kezdüüüünk. -szólalt meg a műsor vezető és elindultak a kamerák.
- Jó napot kívánok, a mai műsorunkban végre újra itt lesz egy már rég nem látott, leányzó. Patrice Horan kórházba került, és most nekünk fog először beszélni a többi taggal együtt, hogy mi történt valójában. - mondta a nő. A kamerák felénk fordultak és utánoztam a fiúkat. Mosoly és integet...ez menni fog.
- Nos Patrice mesélnél mi történt? Miért kerültél kórházba? - faggatott a nő.
Vicces dolog, hogy olyat kérdez amire én is csak azért tudom a választ mert Liam elmesélte.
- Hát otthon voltunk és nem éreztem éppen túl jól magam már reggel sem amikor felkeltem, aztán amikor a srácokkal kint beszélgettünk amikor hirtelen összeestem. - mondtam.
Tudtam, hogy nem ez történt, de úgy beszéltem meg a managerrel, hogy nem kürtölhetem szét még, hogy terhes vagyok.
- Szívrohamod volt? - tette fel a következő kérdést.
- Igen. - válaszoltam.
- Melyikőtök aggódott a legjobban? - fordult a fiúk felé.
Ez a kérdés engem is kíváncsivá tesz.
- Hát szerintem mindannyian aggódtunk érte, hiszen nagyon fontos ember számunkra. De azt kell mondjam akin a legjobban meglepődtem az Louis volt. Ő nagyon megijedt. Igazából majdnem mi is szívinfarktust kaptunk. - mondta Liam.
Oh...szóval Louis nagyon megijedt. Vele eddig alig beszélgettem.
- Louis megijedtél? - nézett rá a nő.
- Igen, meg. Előtte éppen nagyon jó kedvünk volt és akkor egyszer csak vége volt a jó kedvnek...- magyarázta.
- Patrice felszedtél pár kilót mostanában. Ez a gyógyszereid miatt van, vagy esetleg valami más oka van.
Te jó ég...erre most mit mondjak? Ránéztem Paulra és a managerre, aki inkább csak bólintott egyet. Akkor most itt az idő. El kell mondanom az igazat.
- Nem nem a gyógyszerek miatt van. - Zayn eközben megfogta a kezemet. - Az oka igazából teljesen más. Kisbabát várok. - mondtam ki végül.
Hatalmas csend lett. A riporternő levegőt sem kapott a hírtől. Hát igen...akkor képzelje el én ettől kaptam szívrohamot.
- Kisbabát? 19 évesen? Ekkora karrier mellett? - tett fel egy csomó hülyeséget.
Csak bólogattam.
- És gondolom Zayn lesz az édesapja. - mosolygott.
Ahogy ezt kimondta Louis és Harry egymásra néztek, majd újra ránk.
- Igen..lesz egy csodálatos kisbabánk. -bólogatott barátom.
- Hát akkor sok boldogságot. -
Még beszélgettünk minden féléről. Például, hogy mikor folytatjuk a koncerteket stb.. de ezekre a kérdésekre hagytam, hogy a fiúk válaszoljanak én meg csak mosolyogtam.
Vége lett az interjúnak, végre. Felálltunk a kanapéról és csendben baktattunk vissza az öltözők felé. Előtte Louis ment így mellé szaladtam.
- Beszélgetünk?? - kérdeztem...úgy éreztem magam, ahogy valószínű a rajongók érzik magukat amikor velünk találkoznak. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, levert a víz, és alig vártam Louis válaszát.
- Jajj Pez ne bolondozz veled akármikor. - vigyorgott rám és átkarolt az egyik kezével.
Kicsit megnyugodtam..eddig már mindenkivel beszéltem az eltelt pár hétben de olyan érzésem volt mintha Lou direkt került volna eddig.
Ahogy beléptünk a kis szűk öltözőbe levettük a rajtunk lévő holmit és farmerbe és pólóba bújtunk.


*Louis szemszöge*

Patrice oda jött hozzám, hogy beszélgetünk-e. Hát igen az utóbbi pár hétben kissé kerültem. Magamnak sem akarom bevallani, de valamiért Pez olyan más, máshogy ér hozzám mint Eleanor, más a mosolya. De nekem van barátnőm és ehhez akarom tartani magam még akkor is ha ez egyszer nem sikerült. De most muszáj lesz vele beszélgetnem, hiszen ez volt a kérése. Az interjú egész jól sikerült, úgy gondolom.
- Srácok elviszem Patrice-t kajálni! - mondtam oda a többi fiúnak, akik igazán meglepődtek, mivel eddig talán én voltam az egyetlen aki nem járkált Pezzel sehova.
- Rendben, addig mi sétálunk egyet. - válaszolt kérdésemre Harry.

Sokk

*Zayn szemszög*

- Itt vagyok veled. - mondtam neki megnyugtatásul.
- Köszönöm doktor úr...- csendült fel gyönyörű hangja.....DOKTOR ÚR????
Mondd..istenem mondd, hogy rosszul hallottam.
- Doktor úr?? Ugye csak viccelsz Patrice? - kérdeztem meg tőle miközben erősebben szorítottam aprócska kezét. Nem akarom elveszíteni.
- Miben viccelnék? - próbált feljebb ülni, de amint ezt megpróbálta a szívéhez nyúlt.
Nem tudtam mit mondani. Nem tudja ki vagyok..nem emlékszik rám..ránk.


*Harry szemszöge*

Ameddig Zayn bement mi az apró kis ablakon figyeltük őket. Pez meg sem mozdult. Törékeny ki teste nyugodtan helyezkedett el a fehér puha anyag alatt. Eddig még elég bíztatóan hangzana a dolog. De a látvány, hogy csövek lógtak ki a karjából és a gépek pittyegését itt a folyóson is lehet hallani. Néztük, ahogy Zayn beszél, Patrice-hez, mintha csak hallaná, amit mondd neki. Aztán megmozdult a keze, és kinyitotta a szemét. Zaynie mondott neki valamit, amire Pez válaszolt és a barátja arcán aggodalom jelent meg. Majd idegesség. És végül sírni kezdett. Louisra néztem aki zokogva ült a padon. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire közel állt hozzá Patrice. Időközben Niall és Liam is utánunk jöttek autóval. Pezzy bátyja csak ült és bámult maga elé.
- Mind bemehetnek ha gondolják a beteg felébredt, de ne zaklassák fel. - mondta egy orvos.
Csendben keltünk fel a padról, és sétáltunk a kórterme felé. Becsuktuk az ajtót és mind rá néztünk.
- Szia bátyus! - mosolygott rá Niall-re és a kezeit nyújtotta felé. A szöszi közelebb lépett és erősen magához ölelte a hugát.
- Jobban vagy? - suttogta a halk terembe Nialler.
- Igen...a fejem fáj egy picit. Bemutatnád a barátaidat?
Sokkot kaptam. Zayn az ölébe ejtette a kezét. Niall egyenesen, Patrice barna szemeibe bámult. Louis a térdére rogyott, míg Liam nem éppen szokásához híven káromkodni kezdett.
- Nem tudod ki vagyok? - mutattam magamra.
Pez rábámult Niall-re, majd újra rám, aztán újra bátyjára.
- Öööö...tudnom kéne?- kérdezte megilletődve.
Mindannyiunk szemébe könny szökött.
- Nem emlékszel rám sem?- bőgte el magát Zayn.
- Sajnálom. - már Patrice is sírt.
A doktor úr belépett, hogy kikérdezhesse a páciensét a történtekről.


- Hát önök meg miért sírnak? - nézett ránk összevont szemöldökkel Mike, az orvos.
- Nem emlékszik ránk....csak Niallre. - mondtam.
- Mennyire verted be a fejed? - nézett a doktor úr, Pez-re.
- Nem tudom. Bevertem? - kerekedett el a szeme.


*Pár hét elteltével...Patrice szemszöge*

Mindennap látogat az 5 fiú, de a pszichológus szerint nem  mondhatnak el semmit, mert még nem kérdezett ki, hogy pontosan honnan nem emlékszek semmire. Zayn most itt ül mellettem, túl nagy a csend. Igazán tökéletesen néz ki, a borosta ami az arcát díszíti nagyon jól kiemeli a vakítóan fehér fogsorát. A mogyoró barna szeme elég zavarba ejtő, főleg, hogy egyfolytában engem bámul. A haja igazítatlanul meredezett az ég felé. Akárhányszor hozzám ért vagy megfogta a kezemet, jól esett. Bőrömön enyhén bizsergető érzés jelent meg egyfolytában, a hideg kirázott és mosoly ült az arcomon. De miért nem emlékszek rájuk? Miért nem tudom kik a többi fiúk? Niall-re emlékszek, Őt tudom kicsoda, a bátyám. Elmondta, hogy Zayn a barátom. De többet nem árulhatott el, amit megértek, mert a doktor szerint így gyorsabban jönnek vissza az emlékeim. Bár szerintem ha elárulnának valamit, könnyebben  menne a dolog. Meg kellett törnöm a csendet.
- Khm..Zayn? - mondtam alig hallhatóan, mert a torkom kiszáradt.
- Igen? - kapta fel a tekintetét a kezemről.
- Ide nyújtanád a vizes palackot? - mosolyodtam el egy kicsit.
- Persze. Megitassalak? - kacsintott rám.
Egy ismerős érzés fogott el, és ajkamba haraptam.
- Na de Pez. Ezt régen is csináltad. - adta kezembe az üveget.
Kortyoltam párat majd leraktam vissza a komódra, majdnem leesett de szerencsére elkapta Zayn.
- Tudod...elég kellemetlenül érzem magam. - bámultam rá összekulcsolt ujjainkra.
- Ne haragudj...- engedte el a kezem...- mindig elfelejtem.
- Ne..kérlek ne engedd el..nem azért érzem magam furcsán. - vágtam rá gyorsan, mire Ő azonnal egy mosollyal díjazott és kezemet újra nagy tenyerébe fogta.
- Tudom..illetve elhiszem, hogy rossz lehet, hogy nem tudod kik vagyunk.
- Hát nem éppen jó érzés. De már várom a pillanatot amikor újra eszembe jutnak a dolgok.
Az orvos belépett, következik a kivizsgálás...szuper.
- Jól van a fején lévő púp szépen gyógyul. Van olyan dolog amire emlékszik? - nézett rá orvosom, Zayn-re.
- Nem..még semmire. - mondta a...barátom.
- El kell mondjak valamit, aminek valószínű nem fognak örülni. - vette komolyra a szót Mike. - Szóval a kisbabáról lenne szó. Alig pár napos a kicsike, tehát sok mindent nem lehet megállapítani, de valószínű egy darabig nem kapott levegőt, így az agya károsult. - mondta.
Hogy milyen kisbaba? Az enyém meg Zayn-é? Én terhes vagyok?
- Már elnézést de az én gyerekemről beszélünk? - néztem aggódva a doktor úrra.
- Igen. - bólogatott.
- Tőled van? - fordultam Malik felé.
Csak bólogatott.
Ilyen komolyak voltak köztünk a dolgok? Nem gondoltam volna. Egyre jobban kezdett érdekelni minden ami velünk kapcsolatos. Bár most egy ismeretlen gyerekét cipelem a szívem alatt, de tudom...valahogy érzem, azt hogy ez a tökéletes srác szeret engem. De szegény gyerek, az én baklövésem miatt, most nincs jó állapotban, sőt beteg.
- Hölgyem hagyom magát pihenni, egyébként lassan haza mehet, az állapota jó. - fejezte be a mondatát.
Haza? Újabb kérdések merültek fel bennem...hol is lakok?
- Valami baj van? - nézett rám Zayn értetlenül.
- Hol is lakok? - kérdeztem hunyorogva.
- Velünk az 5 sráccal, köztük a bátyáddal is. - röhögött fel.
- Ne nevessél Zaynie..ne nevess. - dobtam meg egy alattam lévő párnával mosolyogva.
- Mielőtt a baj megtörtént volna gyakran becéztél így. - dobta vissza  párnámat.
Lassan a többi fiú is megérkezett, és hoztak be nekem ruhát amibe haza tudok menni. Felkaptam magamra a göncöt. Úgy néztem ki ebbe a kollekcióba mintha csak valami sztár lennék, sőt úgy is éreztem magam. Teljesen illett a szerelésem a másik 5 sráchoz. Lifttel mentünk le a kórház kijáratához. Már azt sem tudom milyen nap van..nem is figyeltem eddig. Ahogy ki léptünk az ajtón, vakuk kezdtek el villogni. Mi történik? Több ezren álltak kint és vártak...valószínű ránk. Többen kérdezték TŐLEM miért kerültem be a kórházba. De nem válaszoltam. Niall pedig közölte nem adok interjút egyik tv-nek sem. Interjú? Mi a fenének adnék én interjút bárkinek is. A következő pillanat újra meglepett egy szép nagy limuzin állt meg előttünk, Louis (mivel bemutatkoztak a srácok, tudtam a neveket) kinyitotta nekem az ajtót, amit én mosollyal jutalmaztam.
- Mi volt ez a sok..nem is tudom micsoda?- biccentettem a fotósok felé.
- Ezt úgyis megtudná!  - néztek össze a fiúk, Liam mondatára.
- Patrice...mi egy banda vagyunk!! Erre sem emlékszel? - mondta Harry.
- Sajnos nem...- ingattam a fejem.
Az út további része csendben telt....nagyon hosszú volt az út, még repülőre is kellett szállnunk, hogy Írországból, Londonig jussunk. De amint megérkeztünk, sokkal jobban éreztem magam. Újabb limoba szálltunk és megindultunk a Direction ház felé...vagy mit mondott Lou. Oda viszonylag hamar érkeztünk.
A ház hatalmas volt, akárcsak egy palota. Hatalmas volt a kertje.  Liam kaput nyitott, mellette pedig egy másik lány állt, Ashley. Nagyon kedves lánynak tűnt. Végig mosolygott rám. Beléptünk a házba, ahol barátnőm Eleanor rögtön a nyakamba ugrott. Igen, rá is emlékszem.
- Barátosném jól vagy? - kérdezte miközben erősen ölelt.
- Azon kívül, hogy nem emlékezek a 4 idiótára, igen. - röhögtem fel.
- Rám és Niall-re igen?? - nézett rám értetlenül.
Csak bólintottam.
- Régen is idiótának hívtál ám bennünket. - karolt át Louis.
Mindenki szét széledt ki a konyhába ki a kanapéhoz gyűlt. Én a DVD-s szekrény bámultam amikor feltűnt egy turné borító...amin én is ott vagyok. Kinyitottam és kivettem a dobozát.
- Ez a mi...bandánk? - fordultam a fiúk felé miközben a számomra "ismeretlen" borítót nézegettem.
- Igen..ha gondolod betehetem. - kacsintott rám Harold.
- Na hajrá tedd be....a DVD-d. - nevettem fel.
- A perverzség is megmaradt. - nyúlt Hazza a DVD-ért.
Csendben néztem a filmet, a többiek jó formán a reakcióimat bámulták. Tetszett számomra a dolog amit csináltunk. Kicsit meg is hatódtam amikor láttam mennyi ember áll a színpadunk előtt, tapsolva és sikongatva a nevünket. A fiú rajongók pólóján az én nevem állt. Milyen kár,hogy jelenleg egyik pillanatra sem emlékszek.

hogy mi?

Másnap reggel nagy fej fájással ébredtem. Nem az a ruha volt rajtam amibe lefeküdtem, hanem valami ultra szexi gönc..amit még életembe nem láttam. Zayn nem feküdt mellettem. Ezek szerint Ő már ébren van. Kiléptem az ágyból és levetettem a kényelmetlen, szűk, popsi villantós szoknyát..amit az ég tudja, hogy került rám. Magamra kaptam egy hatalmas pólót ami a barátomé volt. Ahogy kifele mentem a kanapéhoz, erősen fogtam a fejemet, mintha azzal elmúlna a fájdalom. A kanapén ülő három srác rögtön felpattant a megjelenésemre, és aggodalmasan néztek rám.
- Hol voltál tegnap éjszaka? - nézett rám kutya kölyök szemekkel Harry.
- Nem mentem sehova. - vágtam rá.
Elmentem volna valahova? És ha igen, miért nem emlékszek semmire. Miért keltem party szerkóba?
- Patrice most azonnal mondd el merre jártál. A hírek reggelbe egész reggel te voltál, miszerint full részegen távoztál egy helyi szórakozóhelyről. Egyes emberek megerősítése szerint ölbe kellett kivinni mert a lábadon már nem tudtál megállni, és ha ez még nem elég néhány ember állítása szerint be voltál lőve, és a világodat sem tudtad. - esett nekem Niall könnyes szemekkel.
Miközben ezt mesélte pár kép derengeni kezdett a múlt éjszakáról. Hajnali kettő volt amikor felkeltem és nem tudtam aludni, így úgy döntöttem bulizni megyek egyedül, mert már úgy is régen voltam. Eleanor szekrényébe volt ez a ruha. És valószínű tényleg elég részeg lehettem, ha ma nem emlékszek semmire. De drog..?? Kétlem, hogy kipróbáltam volna akármit tegnap este.
- Srácok...nem emlékszek semmire..csak annyira, hogy nem tudtam aludni éjjel és mivel régen voltam egyedül bulizni leléptem. De a buli részleteiről nem tudok beszámolni. - gügyögtem.
- Drága..csak egy kérdésre válaszolj! - lépett hozzám közelebb Zayn.
- Igen? - néztem rá üres, kifejezéstelen tekintettel.
- Sok hír szerint azért bújtál ki mellőlem az ágyból, hogy Justin Bieber ágyába menj. Ugyanis vele töltötted a tegnap estét..a képek szerint. Ráadásul egy padon elég közel vagy egy sráchoz, szinte csók közel. - mondta lassú tempóval.
-Bieber? Szerintem vele ott találkozhattam, mert nem miatta mentem el, nem emlékszem, hogy csókolóztam volna akárkivel.- mondtam..de ekkor már cseppet sem voltam nyugodt.
A legnagyobb kérdés az, hogy miért nem emlékszem semmire. Miért voltam én Justinnal az éjszaka?
- Miért van ilyen érdekes tekinteted? -kérdezte Harry, miközben a zöld szemeit az én barna tekintetembe fúrta.
- Hánynom kell! - vágtam rá és rohanásba kezdtem a mosdó felé.
Becsaptam az ajtót és kiadtam magamból, ami kikívánkozott. Megrogyottan ültem a wc kagyló mellett. Arcomon a smink mindenütt elvolt kenődve.
Halk kopogást hallottam meg az ajtón, majd Louis lépett be.
- Jól vagy? Mennyit ittál tegnap? - guggolt le mellém.
Eltakartam az arcomat. Ez nem másnaposság volt. Ez annál sokkal rosszabb, mintha csak fejbe vágtak volna, vagy amikor a kedvenc kazettádba elszakad a szalag és soha többé nem tudod vissza pörgetni a kedvenc számodhoz.
- Nem tudom Louis..az isten szerelmére fogalmam sincs mit csináltam tegnap. - tört ki belőlem. - Nem tudom mit kerestem Justin oldalán. Nem tudom, hogy ölbe vittek-e ki, vagy, hogy a saját lábamon távoztam-e. Nem tudom, hogy drogoztam-e. Semmit nem tudok. - ordítoztam.
- Én tudom. - vonta meg a vállát. - Nyugodj meg, elmesélem. De előtte higgadj le mert így olyan vagy mint, valami agresszív pankrátor. - mosolygott.
Felültem a kád szélére, és egy zsepivel törölgettem az orrom és az arcom, közben Lou belekezdett a meséjébe.
- Szóval...ígérd meg előre is,hogy nem akadsz semmin. - mondta lassan és érthetően.
- Jó csak kérlek mondd! - hajtogattam.
- Tehát láttam este, hogy Eleanor cuccai közt matatsz és kiveszel egy szexi ruhát. Úgy csináltam mintha aludnék, de rájöttem te mész valahova és követni foglak, mivel én se tudtam aludni. Amint kiléptél a házból utánad mentem. Taxiba szálltál, így követtettem egy másik sárga taxival a te taxidat. Eddig világos? - kérdezte.
- Igen..eddig igen. - bólogattam.
- Megállt az autód így én is kiszálltam az enyémből és a bejáratig követtelek. Ott láttad meg Justint. Köszöntetek egymásnak, aztán egy ideig külön utakon mentetek, de a táncparketten újra találkoztatok. Bieber elhívott téged hátra, mármint a bár hátsó udvarába. Próbáltam odáig elmenni, hogy lássalak titeket, de nagy volt a tömeg, így nem nagyon jött össze. Csak éppen hogy láttalak titeket. Akkor már nagyon részeg voltál. Justin kivett a zsebéből egy kis tasakot benne fehér porral..- nem hagytam hogy befejezze.
- Mi van??????? Akkor igaz????? - pattantam fel az ülőhelyemről, de Louis maga mellé rántott vissza.
- Kipróbáltad volna simán, ha nem sprintelek oda és rántalak el onnan. De nyugi hozzá sem értél, és ki se próbáltad. De hatalmasat estél mikor elrántottalak, az igaz. Haza akartalak hozni, de olyan állapotba nem akartam, hogy lássanak, szóval úgy döntöttem, jól fog esni neked egy kis levegő és sétálni mentünk a parkba.  Több órán keresztül sétáltam veled, azt hittem már józanabb vagy és leültünk egy padra. Végre lehetett veled normálisan beszélgetni. De hánytál. Még fél óra eltelt és teljesen józanul néztél ki. És már mindent kihánytál, addigra. Nyugisan ültünk a padon, amikor nem tudom mi vezérelt engem, de....szóval megfogtam a combod és...szóval megakartalak csókolni. Pedig én józan voltam, mégis te fél részegen közölted, hogy nem szabad! - suttogta halkan.
- Mi van? Mit akartál csinálni? - kaptam fel a fejem.
- Megakartalak csókolni.- mondta el mégegyszer.
- Mégis miért? - kérdeztem.
- Mi az, hogy miért? Mert úgy éreztem. - nevetett fel.
Lesokkolt a tudat, hogy nem emlékszek arra amit Louis szeretett volna csinálni velem, tegnap este. De büszke voltam magamra, hiszen nem hagytam neki.
- Azt mondtad addigra mindent kihánytam. - röhögtem fel. - Akkor most miért is hányok még mindig? - néztem rá.
- Akkor arra nem emlékszel? - nézett rám döbbenten.
- Mire? - vágtam komolyabb fejet.
- Hát tegnap hülyeségből vettél egy terhességi tesztet...- kezdett bele.
- Nem...az nem lehet..mondd, hogy nem..- kezdtem el a bőgést.
Terhes vagyok? Zayntől? De..ez még olyan korai...lehetetlen.
- De lehet..de kérlek nyugodj meg nem lesz semmi baj..kb két hetes se lehet a kis minimanó szóval egy abortu...- megint csak bele szóltam.
- Nem..!! Nem fogom kimatattatni magamból. Neki is kell esélyt adni az életre. - tört ki belőlem. - De Louis...milyen élete lesz ennek a gyereknek, ha megszületik...semmilyen.
- Figyelj..nem lesz rossz a gyereknek..de egy ideig még ne hozzuk nyilvánosságra..de Zaynnek jó lenne elmondani nem gondolod? - kérdőn nézett rám.
- De..jó lenne..! - helyeseltem.
Lassan feltápászkodtam de még ígyis szédültem.
- Állj..Louis...gyerekkel nem szabad inni..én meg tegnap...- kezdtem bele.
- Shhh...elmentek orvoshoz és minden kiderül addig nyugodj meg..tudod az nem tesz jót a gyereknek. - nevetett fel.
Olyan furcsán hangzik, hogy én gyereket várok..a legrosszabb az, hogy mindezen 19 évesen keresztül menni..karrier mellett nem lesz egy egyszerű menet. Sőt ez lesz a világ legnehezebb dolga. De felnevelem ÉN fogom felnevelni az apjával..és soha nem fogom elhagyni. Nem úgy mint, ahogy engem elvettek a szüleimtől...bár szerencsére már megvannak. Kinyitottam a fürdő ajtót, és láttam, hogy Zayn aggódva bámul maga elé. Üres a tekintete. A többi fiú is csendben ült a konyhába, még Niall sem evett. Beléptem és hirtelen mindenki lábra pattant, mintha úgy éreznék mindjárt hanyatt esek és valakinek el kell kapni. Liam elfintorodott mikor meglátta a nyúzott tekintetem.
- Zayn...khm..beszélnem kell veled.- nyögtem ki végül.
A barátom felém nyúlt beszorította a kezemet és a szobánkhoz ment, oda ahol végre csak ketten vagyunk.
- Megcsaltál igaz?  - fúrta bele tekintetét az enyémbe.
- Dehogyis ne hülyeskedj! Soha. Sőt most már remélem örökre együtt leszünk.........- nagyot nyeltem, majd kimondtam. - hárman.
Felkapta a tekintetét a kezünkből. Szeme csillogott, ajka mosolyra húzódott.
- Terhes vagy? - kérdezte meg boldog, csengő hangon.
- Úgy néz ki. - mondtam de már én is mosolyogtam.
- Ez fantasztikus Drágám. - kapott fel derekamnál fogva, és körbe forgott. Amint lerakott szinte maga után húzott, rohant a fiúk felé.
Amikor ránk néztek és meglátták a boldog tekintetünket, csak Louis értette az egészet, ezért Ő is ujjongott.
- Mi van veletek? - kérdezte végül Liam.
- Kis babánk lesz!!! - ordított fel Zayn.
A hírtől Harry leejtett egy poharat ami darabokra törött. Niall pedig boldogan, harapott bele egy szendvicsbe.
- Nagy bácsi leszek! -ordított fel bátyusom teli szájjal.
- Igen Niall, igen. - mosolyogtam.
Harry arcán sokk látszódott. Igen tudom. Szeretett. Vagyis Szeret. Engem. Én pedig most terhesen itt állok, és már nincs sok  esélye annak, hogy mi valaha is együtt leszünk. Sajnálom, de most valahogy boldog vagyok. Liam és Eleanor is mosolyogva öleltek át.
- Mindenben melletted leszek csajszi. - mondta El.
- Én is.- törte meg a csendjét Harry.
Kicsit meglepődtem mikor ezt hallottam tőle. Felállt a székéről és oda jött hozzám, mikor megölelt sutyorogni kezdett a fülembe.
- Tudod azt hittem egyszer majd a saját gyerekünknek kell örülnöm. - mondta. - De gratulálok.
- Na és, hogy mondod el a managernek? - rontotta el a kedvünket Liam.
- Az még kemény menet lesz! - harsogta Louis.
A managerrel beszélni lesz a legnehezebb dolog..de nincs mit tenni...muszáj elmondanunk neki. Elég ciki lenne, ha neki kéne észrevennie, hogy gömbölyödő pocakkal állok színpadra...Te jó ég a színpad...a koncertek...mi lesz velük. Pánik vette át örömöm helyét. Szószerint félni kezdtem a gondolattól. Nem, ez nem lehet. Nem szeretnék lemondani a karrieremről. Nekem a színpad az életem. Könnybe lábadt a szemem.
- Pez..mi a baj? - kérdezte aggodalmasan Hazza.
De már nem tudtam válaszolni. Fejem hatalmasat koppant a padlón és eszméletlenül feküdtem.

*Harry szemszöge*

Láttam, hogy Patriccel valami nincs rendben. Remegni kezdett és szeme könnybe lábadt.
- Pez...mi a baj? - kérdeztem meg tőle.
De válasz helyett, lábai összerogytak és a kis törékeny teste a padlón feküdt, feje hatalmasat csattant a padlón. Zaynnek nem sikerült elkapnia, pedig megpróbálta de minden olyan gyorsan történt. Én és Louis egyszerre kezdtünk el rohanni Pezhez.
- Patrice! Patrice! - szólongattuk..persze semmi reakció nem volt rá.
Nyugodtan és csendesen feküdt. A pulzusát próbáltam kitapogatni de nem volt. Nem az nem lehet...velünk kell maradnia.
- Pez nem nem teheted, ezt velem!! - kiáltottam fel.
Zayn már bőgött. Liam volt az egyetlen aki megőrizte a hideg vérét és mentőt hívott, ami pillanatok alatt megérkezett. Újralélegeztették, ami szerencsére elindította a szívverését.
- Csak három jöhet! - mondta a mentős.
- Harry, Louis, Zayn. menjetek ti! - mondta Patrice bátyja.
Köszönet képpen bólintottam neki egyet, és elindultam a többiek után. Beszálltunk a mentő autóba. Patrice-t a hordágyon tolták be közénk. Örültem, hogy újra láthatom, ahogy mellkasa fel-le mozog.
Gyorsan megérkeztünk a kórházba, ahol Pez-t villámgyorsan tolták be egy kórterembe és kivizsgálták.
Nagy csend volt Louis, és Zayn között ültem.
- Te..miért te jöttél? - törtem meg a csendet és Lou-ra néztem.
- Kérlek Harold ne most! - mondta nyugodt hangon és megszorította a kezemet.
Ő is félti Patrice-t..addig oké. De miért ennyire?
Az orvos kilibbent az ajtóból.
- Mi van Patriccel? - pattant fel Zayn.
- Bent kell tartanunk egy ideig, ugyanis egy enyhe szívinfarktusa volt. Tudtak róla, hogy rossz a szíve? - kérdezte az orvos.
- Nem. - vágtuk rá mind hárman.
Pez.nek szívbaja volt...sose mondta.
- Egy bemehet. - mutatott a doki az ajtóra.
- Menj Te! - mondtuk Zaynnek.
Rögtön megindult a kórterem felé belépett az ajtón és már el is tűnt.

*Zayn szemszöge*

Ahogy beléptem és megláttam a szerelmemet, ahogy ott fekszik, mozdulatlanul azon a kórházi ágyon egyszerűen összeszorult a szívem. Egy kis széket toltam oda ágya mellé a kezét szorongattam. Iszonyatosan hideg volt, a keze. Szorongattam.
- Pez..többet ilyet ne csinálj..megijesztettél. - úgy beszéltem hozzá mintha hallana, pedig tudom hogy nem. - Szeretlek..és hidd el minden rendben lesz, velünk a kis Malik családdal. Ne félj.. minden rendbe jön.
Ahogy ezt kimondtam megmozdult a kis kacsója a kezem között.
- Patrice hallasz engem?? - kérdeztem.
Újabb szorítás következett be, majd megtekintettem a gyönyörű barna szemeit.
- Itt vagyok veled. - mondtam neki megnyugtatásul.
- Köszönöm doktor úr...- csendült fel gyönyörű hangja.....DOKTOR ÚR????

Újjabb koncert

Mikor a hotelbe értünk, boldogan rúgtam le magamról a kényelmetlen magassarkút. Mindenki eltűnt mellőlünk. Niall és Harry kajálni mentek. A többi srác pedig a barátnőjével furikázik valamerre. Csak ketten voltunk a házban.
- Ilyen csend is régen volt. - átölelt és megfogott a combomnál. Lábaimat derekán fontam körbe.
- Elég régen! - helyeseltem, közben ujjaimmal a haját birizgáltam, mire mosolyba szaladt a szája. Megcsókoltam. Csókunk közben elindult a kanapé felé, ajkaink nem hagyták el a másikét. Óvatosan az ágyra fektetett és felém tornyosult. Könyökén támaszkodva feküdt rajtam, és csókolóztunk. Olyan nyugis volt. Aztán gyomrom korgása megzavart mindent. Zayn belemosolygott a csókunkba.
- Emlékszel amikor először feküdtünk le? Na aznap reggel ugyanez történt. Dejavu-m van. - nevetett miközben a nyakamat cirógatta.
- Tényleg. - mosolyogtam, lemászott rólam kézen fogott és a konyháig vezetett.
- Mit ennél? - kérdezte és kitárta a hűtő ajtót.
- Hmm...akármit. - motyogtam.
Kipakolta az asztalra a melegszendvics hozzávalóit. Neki álltunk az elkészítéséhez. Közben egyfolytában röhögtünk, mert Zayn párizsiból csinált magának fejet. Amikor már készen állt a sajtos, szalámis finomság beraktuk a szendvicssütőbe és vártuk amíg elkészül. Addig én átöltöztem a csini ruhából egy sima otthoni farmeres megoldásba. A szobából kilépve észrevettem, ahogy barátom két dvd tokot tart a kezében.
- Mit nézzünk? Tökéletes Hang vagy Szerelmünk Lapjai? - kérdezte.
- A másodikat.- válaszoltam.
Kivettem a már elkészült kaját a sütőből. Zayn besötétített és egy pokrócot rakott a kanapéra. Odasétáltam és a finomságokkal teli tálcát az asztalra raktam. Amíg a film beindításával foglalatoskodott barátom, addig pattogtattam egy kis popcorn-t.
- Gyere Manócska mindjárt kezdődik. - kiabált ki a konyhába.
A zacskóból, egy tálba öntöttem a filmhez kihagyhatatlan kaját és vissza szaladtam a nappaliba.
Zaynie már a kanapén sarkában feküdt betakarva magát.
- Gyere bújj be ide. - mondta és felemelte a takarót. Bemásztam és hozzábújtam. Kezébe nyomtam a tányérját a szendviccsel és bámultuk a filmet. Kezével a hátamat simogatta. Ez a kedvenc filmem. Olyan romantikus. Mikor elfogyasztottuk a melegszenyókat, a pattogatott kukoricás tálért nyúltam. De Zayn gyorsabb volt. Bekapott egy falatot, és egy másikat a számba akart dobni, de nem sikerült és arcba dobott vele. Hangosan nevettünk fel. Percekkel később kinyílt a bejárati ajtó és felkapcsolták a villanyokat.
- Sziasztok!! - köszönt be El és Lou.
- Na eddig tartott a csend. - rötyögött Zayn.
Amikor beléptek és körbe néztek érdekes fejet vágtak.
- Itt meg mi történt? - nevetett fel Eleanor, miközben a padlón heverő popcorn darabokat nézegette.
Mindannyian csak nevettünk. Teáztunk és közben jókat beszélgettünk, amikor haza értek a többiek is stylistunk kíséreltében.
- Na nyomás fürdeni 1...2! - kiáltott fel Lou. Mi pedig teljesítettük az utasításait. Gyors ütembe futottam a fürdőbe, hogy én legyek az első. A negyed órás zuhanyzás után, törölközőbe battyogtam ki a kanapéhoz, ahova már ki volt rakva a ruhám. Lou rögtön neki esett a hajamnak, és a sminkemnek. Pikk Pakk készen lettem, és bele bújtam az első kollekcióba.

Az első 3 számnál általában Harry-vel vagyok összeöltözve. Amit imádtam, mert vele ugyanaz volt a stílusom. Eleanorral beszélgettem miközben a többiek készülődtek.
- Jó lenne már egy csajos este..mondjuk holnap! - mondta miközben a pezsgőjéből iszogatott.
- Tökéletes lenne! - helyeseltem. A hűtőből elővettem a barack levemet és szürcsölgetni kezdtem.
- Miért nem pezsizel velem? - kérdezte megdöbbenve.
- Szerinted hogy néznék ki a színpadon ittasan? - röhögtem fel.
- Oh igaz...amúgy sem állsz meg a lábadon. - nevetett.
Zayn is elkészült és csatlakozott hozzánk, El ekkor rögtön távozott, hogy kettesben maradjunk. Barátom a háta mögül elővett egy csodaszép rózsa csokrot.
- Ez a tiéd! - mondta.
- Miért kapom? - kérdeztem meglepetten. Megszoktuk egymást ajándékozni, de annak mindig van oka...most pedig nem nagyon tettem semmit.
- Ezt a tegnapi romantikus filmezésért. - mutatott az egyik szálra. - Ezt a csodálatos mosolyodért, ami mindent megváltoztat. - mutatott a következőre. - Ezt azért amiért megismerhettelek. Ezt a szép barna szemedért. Ezt a mosolyodért...
 - Ez már volt..- nevettem fel.
- A mosolyod olyan igéző....Ezt a formás popsidért. Ezt a csodálatos éjszakákért és nappalokért. Ezt a finom spagettidért. És ezt az utolsót azért a csodálatos első randiért. Az utolsót pedig pusztán azért mert szeretlek.
Meghatódtam. Már majdnem sírtam. Közel léptem hozzá és megcsókoltam. Átvettem a virágot, és találtam benne egy bordó karton papírt, ezüst betűkkel állt rajta az előbbi felsorolás.
- Imádlak. - csókoltam meg újra.
Észre sem vettem, hogy az egészet Louis és Harry nézte végig, akik a szó szoros értelemben egymás vállán sírtak.
- Ez nagyon megható volt. - gügyögte Harold.
Nem bírtam nem mosolyogni.

Miután mindenki elkészült a turné buszba pattantunk, a csomagjainkkal és útnak indultunk az arénához. A fotósok már felsorakoztak és a bejáratnál kígyózó sorok álltak. Fiúk és lányok sikoltoztak, mikor megpillantották a piros buszunkat. Több fiú állt "Patrice Marry Me?" pólóba, amitől nekem mindig nevetnem kellett, mert a lányoktól ez már megszokott volt, hogy valamelyik fiú neve állt a pólóján, de valahogy ezt a fiúktól még nem tudtam megszokni. Kiszálltunk és nagy nehezen beverekedtük magunkat a hátsó ajtón. Megkaptuk a füleseket és a mikrofonokat. Az elő zenekar már a színpadon volt. Szokásomhoz híven gyorsan fogat mostam mielőtt felmennék. Louis éppen Eleanor-t kereste a rajongói tömegben. Liam, Ashley-vel csókolózott. Harry és Niall befújta magát valami őrjítően jó illatú sprayvel. Az 5SOS végzett és lejött a színpadról. A One Way Or Another ment a kivetítőkön és mikor annak vége fel kell mennünk.
Akárhányadszorra is csinálom még mindig izgalommal fog el, hogy olyan sok ember elé kell kimenni. A csoportos öléles sem maradhat ki egyetlen koncert előtt sem.
- Megcsináljátok ribancok! Ha mégsem akkor egy jót röhögünk! - hangzott el a szokásos mondat Paul szájából. Így mindig jó kedvűen lépünk színpadra. Egymás után szaladva és ugrálva érkeztünk a színpadra. Sorjába adtuk elő a számainkat, majd jöttek a twitter kérések. Valaki azt kérte Niall-től, hogy Ír táncoljanak, aztán nekem és Louisnak kellett elénekelnünk az it's raining men-t, ami vicces volt, mert én onnan tudtam a szöveget, hogy a fürdéskor mindig azt éneklem, de Lou nem tudta a szöveget, úgyhogy inkább táncolt rá. A következő kérdé kissé szokatlan volt...azt kérték csókolózzunk Zayn-nel a színpadon. Persze amint megjelent a kérés az egész stadiont a sikítások töltötték be.
Zayn közelebb lépett. Most komolyan több millió ember előtt? Éreztem ahogy elpirulok. Harry, Niall, Louis és Liam ujjongtak a mikrofonban, miközben mint valami dedós bagázs kiabálták, hogy "CSÓKOT,CSÓKOT".
- Szeretlek. - mondta Zayn, mikor elém lépett.
- Én is téged. - válaszoltam.
Óvatosan és félve csókolt meg. Az egész néző közönség sikoltozott, vagy éppen fotózott, hogy megörökítse a Zatrice pillanatot. A csókunk abba maradt, majd egymásra vigyorogtunk. Az ő arca is egy kis rózsaszínes árnyalatban tündökölt.
- Ez volt életünk legromantikusabb pillanata. - viccelődött Niall. - Láttátok a hugomat, meg Zayn-t csókolózni...wow.
- Na jó térjünk vissza..jön a One Thing. - tereltem a témát.
Lenyomtuk az egészet, majd meghajoltunk és lesétáltunk a színpadról.
Még mindig remegett a lábam. Úgy éreztem magam mint valami idióta.
- Nem kell beszarni. Szokj hozzá. - röhögött Harry.
 Miután végeztünk közösen mentünk haza. Nagyon elfáradtam, így amint beértünk a turné buszba. Zayn belökött az ágyba és rám huppant. Adott egy jóéjt csókot.

Fejét a mellkasomra fektette és elaludt. Rögtön. 

meglepetééés

Reggel tojásrántotta illatra és teára kelni fantasztikus volt. A piros kis tálca Zayn helyén feküdt. Rajta volt a kedvenc bögrém amelyen egy kis papírra volt rá írva "FromLouis:)" a tojásrántotta még forró volt ugyanis a gőz egyenesen felfelé szállt belőle. Egy hatalmas rózsaszín papír volt a teli tányér alatt. Óvatosan kihúztam és olvasni kezdtem.
"Jó reggelt gyönyörűségünk. Elmentünk vásárolni magunknak valami új holmit ma estére a koncertre. Téged is meglepünk valamivel és egész nap el leszel kényeztetve. Kezdjük mondjuk a reggelivel.
ÉN CSINÁLTAM A TEÁDAT! " olvastam Louis göcsörtös mégis szép írását. "Én pedig a tojásrántottát.bátyusod :* " - szám mosolyra szaladt, ahogy olvastam a csodaszép levelet.
"Szana szét hagytunk cetliket, kövesd az azokon lévő utasításokat és a végén mindent megtudsz ;) Haroldod." - Harry írása nem volt olyan fiús, inkább olyan gyöngy betűs jó kisfiús írás mód volt. Leraktam a levelet és csipegetni kezdtem a finomságból. Igazán jól sikerült, főleg ahhoz képest, hogy ezt Niall csinálta.
Vajon mivel érdemeltem ki ezt az 5 fiút az életemben? Futott át rajtam a kérdés. Mi lett volna ha akkor ott Simon nem úgy dönt, hogy bekerüljek a bandába, hanem kiesek vagy szóló karrierbe kezdek. Vajon akkor is jóba lennénk? Megtudtam volna, hogy Nialler a bátyám? Feküdnék Zayn mellett minden reggel? Hallgatnám Hazza perverzségeit? Nem biztos. De lehet. Lehet, hogy mindenképpen az lett volna a sorsom, hogy ez az öt csodálatos személy helyet foglaljon az életemben. Az összes hülyeségével együtt, amik nem is csak az Ő hülyeségeik...inkább a MI hülyeségeink. Miközben ezekre a kérdésekre kerestem a választ elfogyasztottam a kaját.
Szóval papír keresésre fel!!! - pattantam fel az ágyamból miközben fel kiabáltam. Tudtam, hogy csak egyedül vagyok itthon de hát ki nem beszél saját magában? Elindultam a konyha felé. Minden kis zeg-zugba be néztem a cetliket keresve. A konyha asztalon fedeztem fel az elsőt. Gyorsan futni kezdtem, és rávetettem magamat az asztalra felkapva a kis piros cetlit.
"Jó nyomon jársz hugica. Találsz valamit a konyha pulton, és nem csak a következő cetlit...puszil Niall".
A kis papírt a ragadós felével a pólómra ragasztottam, és az irányt a pultocska felé vettem. Ahogy befordultam észre vettem egy gyönyörű rózsa csokrot, ami egy fekete vázába lett bele téve. Észrevettem a következő kék cetlit.
" Ezek szerint megtaláltad a neked szánt csokromat. Imádlak. ♥ Keress tovább Hazza szobájába. Zaynie. XxX" 
Boldog voltam, amiért kitalálták ezt a játékot addig sem unatkozok. Felszaladtam a lépcsőn és kinyitottam Harry hotel szobájának ajtaját. Először az ágyába kerestem a párnák alatt, takaró alatt, ágy alatt. De ott nem volt. Kihúztam a komód fiókot és elém tárultak Harold alsónadrágjai. Vonakodva de belenyúltam és matatni kezdtem. Hát persze,hogy itt van. A perverz fürtös hova máshova tette volna. A citromsárga papíron ez állt "Oh szóval belenyúltál a boxeres fiókomba. Az egyiket elviheted ;) A feladatod a következő pattanj be a kádamba!! Puszi" Felnevettem, ahogy olvastam. Dehogy viszem el a nadrágját! Felálltam és becsaptam a fiókot, majd a fürdőjébe vetettem magam. A kád meg volt engedve túl forró vízzel. Gondolom nehogy kihűljön mire felkelek. Sok hab volt a víz tetején. És halk megnyugtató zene ment a lejátszóban. Bemásztam a habokba és elmerültem. A tusfürdős dobozon meglett a következő papír.
" Jó pancsizást! Mit szólnál egy kis fifához? ;) " - olvastam fel hangosan Louis üzenetét.
Még egy negyed órán keresztül áztattam magam, miközben Olly Murs egyik számát énekelgettem. Kiszálltam és magamra csavartam a törölközőt. A kanapéra vetődve kapcsoltam be a tv-t és neki kezdtem a fifázásnak. Persze, hogy ezt kell játszanom Lou foci mániás...és én mindig vesztek ebbe a játékba. Közben tekintetemmel kerestem a következő üzenetet. 
- Háhááá meg vagy! - vettem észre a függönyre tapasztott sárgaságot.
" Kapj magadra valami csinosat! Sminkeld ki magad. Ha hazaértünk elviszünk valahová! Liam. :)"
Elfutottam a szobámba és kitéptem a szekrényem ajtaját. Egy új ruhát fedeztem fel. Csodálatos volt. 
" Én is beszálltam reggel a játékba :) Szóval ezt vedd fel mindenképpen ! Eleanor :* "
Még a barátnőm is benne van ebbe a hülyeségbe. Gyorsan megszárítottam a még kissé vizes hajamat. Arcomra natúr sminket tettem és belebújtam a ruhába. Mintha csak rám öntötték volna. 
Csináltam pár képet és feltettem Facebookra "Mire készülnek a srácok? " címmel. Sokaknak tetszett a masnis mini ruha. Csak vártam és vártam mikor toppannak be a srácok. Már kb 5 pohár narancslevet ittam meg. Kinyílt az ajtó és oda szaladtam.
- Hova visztek? - kérdeztem azonnal.
- De izgul itt valaki! - motyogta Liam mosolyogva.
- És milyen szép valaki! - nézett rám Zayn és lerakta a kezében lévő szatyrot. 
Felém lépett és megcsókolt majd a fülembe súgta "Majd meglátod". A szokásos csintalan kis kacsintás sem maradhatott el. Elmentek be együtt Louis szobájába és felöltöztek. Mikor kiléptek, öt nagyon jól öltözött, öltönyös csoda férfi lépett ki a szobából. Zayn éppen a nyakkendőjét igazította a szoba előtt lévő tükörbe.
- Srácok...!!! Mondjátok már el hova visztek! - kiáltottam fel szinte toporzékolva az izgalomtól.
- Babe majd megtudod! Melyik alsómat vetted kölcsön? - terelte a témát Harry.
- Bolond vagy? - nevettem fel. - Egyiket se! Nem kellenek nekem a te boxereid.
- Pedig ha tudnád hány fehérneműd van nálam!! - sóhajtott fel Styles és kacsintott.
- Hogy mit mondasz? - röhögtem fel.
- Áh semmit sem. - legyintett.
Zayn belém karolt.
- Induljunk! - kiáltott fel Louis.
A hotel előtt egy nagy limuzin várt benne Eleanor-ral és Ashley-vel.
Nevetgélve autókáztunk fogalmam sincs merre, amikor a járgány megállt és az ajtót az öreg sofőr kitárta. Barátom kiszállt majd kezét felém nyújtva segített nekem is. Egy hatalmas épület volt velem szembe.
- Nos akkor felmegyünk oda! - mutatott a tetejére Harry.
- Ez most komoly? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Aha. -bólogatott.
Louis a felemelte Eleanor-t és akkor éreztem meg, hogy nekem sincsen a lábam alatt talaj. Zayn menyasszonyos küszöbön átlépős pozícióba tartott a kezébe és elindult a helység felé. Nem rakott le amikor beléptünk, sőt a liftbe sem. Ahogy felértünk Liam kinyitott egy ajtót. A tetőn rakott le barátom. Kicsit szédülni kezdtem. Túl magasan vagyunk. Zaynie az ujjait az ujjaim közé kulcsolta és elindult a tető másik oldalára. Hatalmas asztalt pillantottam meg, tele étellel, virágokkal, pezsgővel, szőlővel stb. 
- Ez...gyönyörű. - nyögtem ki lassan a szavakat.
- Csak neked csináltuk, hogy lásd mennyire imádunk! - ölelt át Louis. Csoportos ölelkezés történt meg, amit Eleanor lefotózott és megosztotta az összes létező közösségi oldalon. Leültünk a szépen terített asztalhoz és evésbe kezdtünk. Nagyon sokat nevettünk. Szóba jött az első találkozásunk a x-faktorba. Amikor ismerkedtünk. Minden. Minden amin együtt keresztül mentünk. Az összes hülyeség. Ez volt életem legszebb ebédje. Már lassan három óra lehetett amikor haza indultunk, hiszen ma még koncert van. A tető szélén álltam, erősen kapaszkodva a korlátba. Zayn jelent meg mellettem.
- Olyan szép. - mondtam miközben mogyoró barna szemét fürkésztem.
- Te sokkal szebb vagy! - mosolygott. Kezeivel körbe vette az arcomat és közelebb húzott magához, majd lágy csókot lehelt ajkamra. Olyan szenvedélyes volt, mégis meghitt és romantikus. 
- Gyertek srácok! Majd otthon folytatjátok! - szólt ránk Niall. - Imádlak hugi. - vigyorgott és erősen magához ölelt.