Niall meglepett tekintettel nézett rám.
- Te megakarod ismerni őket? - kérdezte, miközben arcomat fürkészte.
- Igen, hiszen, ők az igazi szüleim. Tudni akarok mindent, róluk, tőlük, a....szóval a családomról.- mondtam és ahogy kimondtam a "CSALÁD" szót, elmosolyodtam. Zayn keze a vállamon pihent, odafordítottam a fejemet és ajkammal egy gyengéd puszit nyomtam, a kézfejére, mire ő egy féloldalas mosolyt festett az arcára.
- Szóval tényleg akarsz velük beszélni? - sutyorogta Niall, mert a mellette ülő Harry-t elnyomta az álom.
- Mindenképpen és minél hamarabb.- mondtam miközben barátom kezével matattam.
- Akkor most felhívjuk őket. - jelentette ki miközben már a telefonját nyomkodta.
Egy kicsit parázni kezdtem a tudattól mi van akkor ha a szüleim nem olyan lelkesek a találkozással, mint én. De mire átgondoltam, hogy mégse beszéljen a szüleinkkel, már késő volt, a szöszi már köszönt az anyukájának...vagy anyukánknak.
*Niall telefonbeszélgetése*
- Szia anyu.
- Hello Niall-em. - köszönt anyukám. - Mit szeretnél?
- Hát tudod anya...fény derült a titokra.- motyogta a bátyám.
- Melyikre? - kérdezte anya aggódva.
- Patrice. - válaszolta a szöszi.
- ÚÚÚÚristen. - hallottam, hogy Maura sír. - Mit szólt? Haragszik ránk? Téged bír még? Nagyon sírt? - hangzottak fel a kérdések a telefonból.
- Anya, nyugodj meg kérlek. Minden oké, nehezen értette meg a dolgokat, de boldog, érted anyu boldog, hogy végre van családja. Nagyon sírt, meg nehezen dolgozta fel a tényeket, de igen szeret engem és, úgy néz ki titeket is mert megakarja ismerni az igazi szüleit. - hadarta Niall.
- Komolyan beszélsz? Látni akar minket? - hallattam meg anyám meghatódott hangját.
- Igen anya, igen. Holnap gyertek át! - magyarázta Niall.
- Holnap..oké...holnap. - mondta anya, majd lerakták a telefont.
- Holnap találkozol anyuékkal. - mosolygott rám a szöszi.
Nagyot sóhajtottam, majd kinéztem a repülőből, szemeim végig cikáztak a gyönyörű felhőkön és a naplementén. Egész éjjel utazunk. Lehet, hogy lassan nekem is aludnom kéne, de nem megy, még mindig nagy bennem az adrenalin. Felkeltem a székemből és a repcsinken lévő zuhanyzóhoz vettem az irányt. Jól fog esni egy kis víz éri a bőrömet. Zayn utánam futott és neki nyomott az ajtónak, kezemből azonnal kihullott a törölköző, és a körbe fogtam barátom nyakát.
- Minden rendben? - kérdezte és lábával berúgta a fürdőszoba ajtót.
Nem volt egy hatalmas szoba ez, egy zuhanyfüléből áll és egy kis komódból.
- Persze, minden oké. - mondtam miközben gyönyörű barna szemeit vizslattam.
- Rossz volt ma nézni, hogy annyit sírtál. - mondta és a fejét a vállamba temette, hajába túrtam.
- Fürdesz velem? - kérdeztem egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Még szép!!! - válaszolta és rögtön vetkőzni kezdtünk.
- Basszus. - hangzott fel a számból. - Kint hagytam a tusfürdőt.
- Menj ki érte. ! - mondta Zaynie.
Magamra kaptam a pasim pólóját ami a combomig ért, így még fehérneműt sem vettem fel, csak megindultam a helyemhez az ott hagyott cuccokért.
- Pez, rajtad alul nincs semmi. - hallottam meg Harry rekedtes hangját.
- Te ez mégis honnan látod..nem is látszott ki semmim.. - mondtam elpirulva, miközben a fürtösre néztem.
- Megérzem ha valaki meztelen. - mosolygott rám perverzen.
- Oké. Tudod mit inkább aludj ! - kacsintottam rá, és vissza indultam Zayn-hez.
- Ne kacsintgass..mert megőrülök. - kiabált utánam Styles.
Beléptem a fürdőbe, ahol a gőztől nem láttam semmit.
- Gondoltam, addig bemelegítem a szobát. - mosolygott rám barátom, és berakott a zuhanytálcára.
Letusoltuk egymásról a habot, majd felkaptam a barátom piros pólóját és egy fekete francia bugyit, barátom csak a boxerét vette fel. Vissza ültünk a helyünkre és mély álomba szenderültünk.
* Megérkezés Londonba*
Felkaptam magamra a tegnapi ruhámat és a bőröndjeimet magamhoz vettem, majd legurultam velük a repülő lejáróján. Arcomat megfújta a londoni szél, ami nagyon jól esett. Zayn segített a csomagok cipelésébe, és hazamentünk. Amint megérkeztünk kipakoltuk a cuccokat és kiírtam Facebook-ra, hogy hazaértünk. Kicsit lepihentem a francia ágyba és végig gondoltam mi történt velünk ebbe a hónapban. Zaynie bebújt mellém és hátulról átkarolt, míg a fejét a hátamra rakta.
- Alszol? - kérdezte dörmögő hangon.
- Nem. - mondtam és megfordultam, így barátom feje a mellkasomon pihent.
- Ma jönnek a szüleid. - vigyorgott rám.
Amint ezt kimondta elfogott az izgalom.
- Mit vegyek fel? - kérdeztem barátomat, miközben pózt váltottam és már törökülésbe kuporogtam az ágyon.
- Segítek ! - kelt fel és felnyitotta a szekrényt.
Kivett négy összeállítást de egyik sem tetszett, egyre jobban féltem, mi van ha majd nem tetszek anyuéknak.
- NIaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaal. - kiabáltam ki a szobából , és a kis szöszke rögtön meg jelent a szobába.
- Igen? Baj van? - kérdezte.
- Igen..nagy baj. -motyogtam. - Nem tudom mit vegyek fel.
A két srác egymásra nézett, majd megforgatták a szemeiket.
- Jó látom..nem nagyon akartok segíteni..kifelé. - mondtam röhögve és áthívtam a szobába Helen-t.
A barátnőm rögtön tudta mi az, ami tökéletes lesz számomra. Kisminkelt és a hajamat is összekócolta egy kicsit, hogy ne legyek túl jó kis lányos. Magamra vettem a kikészített barna kollekciót és a tükörbe néztem.
- Szerinted?? Mit fognak szólni? - kérdeztem, miközben a szememet spiráloztam újra.
- Tökéletesen nézel ki. - mosolygott rám El, és lefújta a hajamat hajlakkal.
- Mi van hugi? Izgulsz már? - kuporodott le mellém Niall.
Meghatódtam egy kicsit, most hogy már tudom, hogy azért hív huginak, mert tényleg a testvérem, ráadásul kétpetéjű ikrek vagyunk. Fejemet a vállára hajtottam.
- Nagyon félek. Mi van ha nem tetszek neki? - kérdeztem.
- Ne bolondozz már. - mosolygott rám és megfogta a mutató ujjamat.
- Megakarom változtatni a nevemet..vissza Horan-re. - fürkésztem kék szemeibe.
- Nem rossz ötlet, szólok Paulnak hogy intézkedjen. - kacsintott rám bátyusom.
A többiek is kiöltöztek és velünk várták anyuékat. Pár perc múlva autó fékezést hallottam meg a kapuból. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Megragadtam Zayn kezét, és Niallbe karoltam, és elindultunk az ajtóhoz. Egy gyönyörű szőke hajú nő állt az ajtóban, fehér blúza kiemelte a csodaszép kék szemeit, ami ugyanolyan volt mint Niall-é. Az pasas szeme barna volt, akár csak az enyém, és bőre sem volt hófehér. Ha jól látom én inkább apámra ütöttem, míg Niall anyura.
- Sziasztok. - köszönt Maura, azaz anya és átölelte Niallt.
- Szia. - köszöntem és kinyújtottam a kezemet, hogy kezet fogjak vele. - Öhm..Patrice Philipp vagyok vagyis Horan..- mondtam elpirulva összezavarodva.
- Igen tudom. - mosolygott rám és átölelt. - Tudod mióta várok erre a pillanatra. - ölelt szorosabban. Én is átöleltem amennyire csak tudtam. Eddig mindenkinek a szüleivel találkoztam már a bandából de valahogy Niall-ével sose, valószínű pont ezért.
- Akkor most mi legyen? - kérdezte Niall.
- Menjünk el sétálni! - mondtam. És a barátomra pillantottam.- Öhm Maura, vagyis anya - mondtam pirulva.- bemutatom neked Zayn Malik-ot, gondolom tudod, hogy már egy éve együtt vagyunk, de most bemutatom neked. - mosolyogtam.
- Igen tudom..jól esik, hogy bemutatod.- mondta és végig simított az arcomon.
Felnéztem Twitterre és akkor vettem észre, hogy Paul már elintézte a név változtatást, írt egy üzenetet, hogy az új irataim már nála vannak és a nevemet is megváltoztatta az összes közösségi oldalon. Az újságok már le is hozták, hogy testvérek vagyunk, pedig még egy nap sem telt bele, hogy én megtudtam, de mit vártam, még szép hogy lehozták.
Zayn-nel kézen fogva indultunk a sétára, ahova mindenki velünk tartott.
Elmesélte apa, hogy milyenek voltunk kiskorunkba, és milyen volt nélkülem az életük. Ezen anya el is sírta magát, aztán elmondták hogy örülnek hogy most itt vagyunk...együtt az egész Horan család.
Megadták a telefonszámukat, és már anya és apa néven mentettem el őket. Furcsa volt, hogy egyik napról a másikra lett egy családom. A séta végére kiderült, hogy a fiúk tudták, hogy rokonok vagyunk, hiszen amikor legelső nap elmeséltem hogy nekem nincsenek szüleim, majd kimentem Lou-val teát csinálna, addig Niall, bent elmesélte a fiúknak a teljes sztorit. Csináltunk egy közös képet Niall-el ahol ölelgetjük egymást és felraktam a képet Face-re "My real brother ! :) " címen. Sokan írtak hozzászólást, hogy örülnek hogy van családom és hogy először alig hitték el.
- Most akkor osztoznom kell valakivel rajtad? - kérdezte vigyorogva Zayn.
- Igen. - bólintott Niall majd megölelte a pasimat.
Hazaértünk, és puszival elköszöntem a szüleimtől. Séta közben néha bevillant egy egy régi kiskori emlék de csak nagyon homályosan. Zayn-hez bújtam a hatalmas ágyon, arcát a nyakamba temette és eldúdolta az egyik kedvenc számomat a They don't know about us-t, már majdnem elaludtam amikor egy jóéjt csókot, nyomott az ajkamra majd visszakuporodott a vállamhoz és elnyomott minket az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése