......Vége.......

*Reggel...Zayn szemszöge*

Jót aludtam, főleg a tegnap este után. Tényleg bánom, amit Pezzel tettem, de szerencsére megbocsátott. Most is figyelem, ahogy ő még mindig szunyókál. Fél arcát elrejtette a párna, és nyakáig belepte a takaró, édes kis keze a nyakánál pihent, míg a másik ki lógott a takaróból, óvatosan megfogtam a kezét, anélkül, hogy felébredjen, érintésemtől míg alva is kirázta a hideg. Engem ez mindig megmosolyogtatott. Arcát a plafonnak fordította de még mindig aludt. Észrevettem, hogy egy kis nyálacska van szája sarkába. Olyan volt mint egy kis óvodás. Imádom. Nem tudom meddig voltam elveszve a tekintetébe, de arra lettem figyelmes, hogy szempárjai szintén az én szememet fürkészik.


- Jó reggelt. - köszöntem oda Zayn-nek.
- Neked is Édes. - csókolt meg.
Ma sincs koncertünk tehát feküdhetnék még az ágyba, de beszélnem kell Harry-vel. Valami azt súgja nincs rendben valami....baj van.
Kipattantam az ágyból, barátom pedig a fürdőbe vetette magát. Megtaláltam Hazza-t aki éppen a kanapén aludt. Leültem mellé és megsimogattam a kidolgozott mellkasát. Egy sóhaj hagyta el ajkait, majd zöld szemeit kinyitotta és rám nézett. Kómás mosoly jelent meg arcán, mire én is felmosolyogtam.
- Hogy aludtál? - szegeztem neki a kérdést.
- Egész jól. Veled álmodtam. - motyogta rekedt hangján, és most kirázott a hideg. Jó értelemben.
- Oh na és mit? - csillant fel szemem.
- Kettesben sétáltunk egy domboldalon valami kis patak vagy tó mellett és együtt nevettünk valamin. - mosolygott.
Szívem hevesebben vert, vagy a mosolyától vagy álmától nem tudom.
- Mit szólnál ha elmennénk este és valóra váltanánk ezt az álmomat. - fejét az ölembe dobta.
- Legyen. - vigyorogtam rá.
Zayn kijött a fürdőből, de láttam rajta, hogy valami megint csak nem oké.
- Patrice....! Ma elmegyek...mert meglátogatom a hugomat. - mondta.
- Rendben..én Harry-vel leszek. Megint a hugidhoz mész...! - nevettem fel.
- Igen..hiányzok neki.- motyogta. - Megyek is. Holnap reggel találkozunk. - mosolygott nyomott egy puszit az ajkamra és távozott.
Hm ez gyors volt. Az a rossz érzésem van, hogy nem a hugával találkozik hanem valaki mással...de nem érdekel...addig elfoglalom magam Harry-vel.
- Mit szólnál ha elvinnélek reggelizni? - ült fel a fürtös.
- Menjünk! - kiáltottam fel.
Becsapódott az ajtó!
- Oh szóval itt vagy....tegnap egész éjjel rád vártam...kiöltöztem...azt mondtad vacsizni megyünk! - ordibált Adrien.
- Elfelejtettem. - válaszolta flegmán Harold.
- Engem? Engem felejtettél el? - mutogatott össze-vissza Adrien.
- Nem..a vacsit. - mondta unottam Hazza.
- Ugyanaz!!! - kiáltott fel a barna hajó szépség.
- Öhm...bocsi, hogy beleszólok...de rosszul voltam tegnap...hánytam is és Harry itthon maradt velem. - védtem meg a kis fürtöst.
- Szóval Patrice fontosabb neked mint én? - esett neki Adri, Styles-nak.
- Pez a legjobb.....akármim...szóval igen fontos nekem. - mormolta Harry.
- Tudod mit...nekem ez így nem kell...nincsen rám időd Styles. - mondta Adrien majd távozott az ajtón.
- Sajnálom Harry. - léptem oda hozzá.
- Nem sajnáld én sem teszem. - kezével egy kicsit a hajamat piszkálta. - Akkor reggeli? - mosolygott.
Elmentem fürdeni és összekészültem. Ha arra gondoltam, hogy most Vele fogok reggelizni kirázott a hideg.....persze jó értelemben. Mikor elkészültünk gyalog vettük az irányt, a McDonald's felé, ahol mindketten egy McReggelivel elintéztük az étkezést.
- Tele vagyok . -nevettem fel.
- Basszus most én is. - vigyorgott Hazza.
Ahogy haza fele mentünk észrevettem Zayn-t...kézen fogva sétált egy másik lánnyal, aki nem a huga volt.
- Harry...az ott Zayn?  - böktem oldalba a fürtöst.
- Öhm........igen. - mondta ki nehezen és fájdalmasan.
- Ki az a nő? - kérdeztem.
- Nem tudom. - mondta.
Felhívtam Zayn-t aki az út másik oldalán állt....csak kíváncsi voltam mit mondd.
- Szia Drága. Merre vagytok? - kérdeztem és boldogságot szimuláltam.
- Most értem ide, haza. Elmegyek moziba Waliyha-val. - hazudta.
- Szóval már nem is vagy a mekinél? - kérdeztem.
Hangja meglepett lett, közben figyeltem az arcát, amelyen elkerekedtek szemei és a mellette álló csajra nézett. Leraktam a telefont, és Harry-t ott hagyva, oda sétáltam Zayn-hez.
- Szóval nem vagy itthon...nem vagy a mekinél...és a hugoddal vagy. - soroltam fel a hazugságait.
- Patrice...én...- gügyögött össze-vissza.
- Tudod mit...nem érdekel...sok boldogságot Vele.- biccentettem a lány felé...aki egyébként tényleg szép volt. - Nem haragszok...meg semmi érted...csak egy kicsit belefáradtam ebbe a két napba. Szerettelek. - válaszoltam.
- Most akkor vége? - kérdezett vissza.
- Te hogy gondolod? - néztem rá.
- Akkor vége. - hajtotta le fejét.
Hát így zárult le az az egy és fél év amit mellette töltöttem. Tele volt mosollyal...nevetésekkel....néha könnyekkel...soha nem vitatkoztunk talán azért bírtuk idáig. De megcsalt és ahogy látom mást szeret. Hát szeresse, annyira szeresse mint engem szeretett.
Vissza sétáltam Harry-hez.
- Na ki a csaj? - kérdezte.
- Az új barátnője. Jó nem? - kérdeztem boldogan..és nem, nem szimulált boldogság volt...hanem valódi.
- Mi van? Hát szétmentetek? - kérdezte.
- Igen. - bólogattam.
- Akkor ma szinglisen elütjük a napot? - mosolygott fel.
- Persze hiszen egy és fél éve nem voltam szingli. - néztem fel rá.
Estig fifáztunk, ettünk, hülyültünk meg stb. Elmondtam Louis-nak, Liam-nek, és Niall-nek, hogy vége van a kapcsolatomnak Zayn-nel a barátnőm Eleanor viszont nehezebben dolgozta fel mint én, amiért jól kinevettem.
- Akkor séta a parton? - nézett rám Harry.
- Menjüüüünk!!!!!!! - kiáltottam fel.
A többiek furcsán néztek ránk, mert mind ketten boldogok voltunk, így egyedül.
Csend volt a csillagok és a hold fényén kívül más nem világította meg a tengert, ami mellett sétáltunk. Túl nagy volt a csend.
- Szóval...- szólalt meg Harry. De semmit nem mondott.
- Szóval. - röhögtem fel.
Leültünk a tengerrel szembe a dombra, közben beszélgettünk, mindenféle badarságról.
- Szedtem neked virágot. - röhögött fel Hazza aki éppen kitépett egy pipacsot a földből.
- Oh. Köszönöm. - vettem át, a növényt.
Hanyatt vágtam magam a fűbe és a csillagokra szegeztem a tekintetem. Styles mellém dőlt, fejünk összeért, amitől a szívem majd kiugrott.
- Az ott a göncöl szekér. - mutatott fel az égre.
- Az pedig ott egy pegazus.- nevettem fel, amikor észrevettem, hogy pár csillag pegazust ábrázol.
- Bolond egy csaj vagy te. Úgy mosolyogsz most mint régen. - nézett bele zöld szemeivel, szemembe.
- Amibe beleszerettél? - csúszott ki a számon.
- Igen. - mosolygott.
Néztük egymást, majd Harry közeledni kezdett felém, kezét a nyakamra tette és közelebb vont magához. Ajkai az enyémet súrolták, orrunk összeért és egy szenvedélyes csókba fonódtunk. Más volt mint Zayn csókja, Harry-é olyan gyengéd mégis vad, nem is tudom, hogyan leírni. Egy aprót harapott az ajkamba, hogy nyelve bejuthasson számba, én pedig engedélyeztem az átkelést. Nyelvemmel az ő nyelvét simogattam. Kezemmel a hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz. Már egy hajszál sem fért volna el köztünk. Éreztem ahogy mellkasa fel-le mozog a heves levegő vételtől, lábával magához kulcsolta az én lábaimat és egymáshoz szorulva feküdtünk a hideg füvön, ajkunk nem hagyta el a másikét, aztán valahogy vége lett és egymás szemébe bámultunk mosolyogva.
-Ha  tudnád mióta várok erre! - nézett rám, vigyorogva.
- Itt lenne az ideje vissza menni? - mosolyodtam el.
- Lehet. - még mindig mosolygott.
Ahogy felálltam, őt is felhúztam magam mellé kezemet nem engedte el. Hüvelykujjával a kézfejemet simogatta, ahogy egymásba fonódtak ujjaink. Közeledtünk a hotelhez, rá néztem és elengedtem a kezét, ezzel jelezve, hogy fogalmam sincs hányadán állok vele most. Felmentem a szobába, ami üresen állt. Nincs Zayn. Lefürödtem és pizsamába bújtam. Bebújtam az ágyba és akkor vettem észre, hogy hiányzik Zayn. Nem ölel át éjjel. Nem súgja a fülembe, hogy szeret és nem mormolja el mit szeretne csinálni velem, alvás helyett. Hogy nem csókolja meg a nyakamat, és nem ad ajkamra se többé csókot azzal a csodás szájával. Ujjai többet nem az én testemet fogják bebarangolni, nem vagyunk egymásé. Nincs itt nekem. Nem fog reggel bámulni és én sem fogom tudni őt nézni. Sírni kezdtem. Hiányzik. De neki van valakije. Én még mindig szeretem.