interjú~

Szóval ezek szerint énekes vagyok egy bandába. Egy gyereket hordozok a pocakomba, aki a barátomtól Zayn-től van.
- Mit szólnál ha énekelnénk valamit hugi? Hátha a dalszövegtől eszedbe jut valami, akármi. - mondta Niall és a kezembe adta a gitárt.
Gitár...ezek szerint tudok rajta játszani, különben nem adták volna oda.
- Na mi legyen? - vonta fel a szemöldökét Louis.
- Stole My Heart. - mondtam. Nem tudom, honnan jutott ez eszembe, vagy honnan ismertem ezt a számot, de valahogy a bensőmben éreztem, hogy ez lesz az, ami talán segít. A fiúk összenéztek.
- Ezt a dalt te írtad. - mosolygott Harry. - Ráadásul pont nekem..még régen.
Én miért írtam Harry-nek szerelmes számokat? Lehet, hogy Zayn előtt Őt szerettem?
Leültem a kanapé szélére, és behunytam a szemem. Remegő kézzel nyúltam a gitár húr felé, majd azt megpendítve kezdtünk neki a dalnak. Meglepetésemre értettem a gitárhoz. Nagyon jól hangzottunk, tényleg olyan bandás volt. Eleanor a pulton ülve figyelt bennünket. Mikor az én részem következett nem tudtam hova nézzek, így hát tekintetem végig a parkettán maradt. A dal végére érve, könnybe lábadt szemmel ültem a kanapé szélén. A gitárt magam elé rakva bambultam.
- Pez..jól vagy? - kérdezte Louis.
- Igen minden rendben. - mondtam de szememet nem vettem le a parkettáról. - Csinálok magamnak teát..Lou kérsz? - fordítottam fejemet felé.
- Öööö. igen. - bólogatott.
Miközben a konyhában forgolódtam a fiúk kint beszélgettek.

*Louis szemszöge*

- Emlékezett rá, hogy szeretem a teáját, különben nem kérdezte volna meg.- mosolyogtam a többi srácra.
- Lassan minden beugrik neki. Remélem. - bólogatott felénk Harry.
- Nekem ez nem megy fiúk. Iszonyatosan rossz érzés, hogy amikor hozzá érek, úgy néz rám mint egy idegenre. Nem tudja a saját világát. Én szeretném megcsókolni, újra és újra. De nem tehetem, mert fogalma sincs róla ki vagyok. - esett aggodalomba Zayn.
Teljesen megértem Zayn-t, hiszen az Ő barátnőjéről van szó. De fogalma sincs róla, hogy én és úgy tűnik Harry is oda van érte. Hiszen Ő, Patrice. Vele töltjük életünk nagy részét, és most elfelejtett minket. Nem tudja kik vagyunk és mit csináltunk vele, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül együtt...nem tudja hányszor vidítottuk fel amikor rossz kedve volt...fogalma sincs mennyien szeretik és vannak oda érte...elfelejtett mindent. Én pedig mielőtt a baj megtörtént, olyan dolgot tettem vele, amire nem vagyok túl büszke.



*Egy héttel később..Patrice szemszöge*

Reggel van..ma valami interjút kell adnunk az állapotomról, mert a managerünk szerint sokáig tűntünk el a nézők elől. Azt se tudom mit mondjak...néhány emlék dereng..de semmi konkrétat nem tudok mondani.
Felkeltem az ágyamból. Zayn még aludt. Hát igen...attól még mert nem emlékszem semmire, mindenki szerint egy pár vagyunk, és igenis vonz magához, szóval nem tudnék nélküle elaludni.
Kimentem a konyhába, hogy csináljak egy kis reggelit, ugyanis nagyon éhesen ébredtem. Összedobtam egy jó kiadós tojásrántottát és tv elé ülve fogyasztottam el. A sztár híreket hallgattam, de nem volt benne semmi izgalmas. Lassan a többiek is felébredtek. Zayn futott le utoljára a lépcsőn.
- Hmm. Mi ez a finom illat? - kérdezte meg majd egy nagyot szippantott a levegőből.
- Tojásrántottát csináltam és hagytam nektek is. - mutattam a pult felé.
Mindenki elvette a tányérját és leült mellém.
Zayn a bal kezét a combomon pihentette a reggeli közbe. Amire én felvigyorogtam. Nem tudom mi vezérelt rá, de arcomat felé fordítottam és megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődött, de viszonozta a csókomat. A tányért az ölébe rakta, és kezeit a derekamra rakta, így közelebb húzva magához. Lassan az ölébe ültem. Ajkunk egy másodpercre sem hagyta el a másikét. Hiányzott. Körülöttünk nagy volt a csend, még a villák csörrenése is abbamaradt. A tv-t valaki némára rakta. Percekig folyt a csók csata, amikor valaki kopogtatni kezdett. Vigyorogva pattantam ki Zayn öléből és szaladtam ki a bejárati ajtóhoz. A srácok, arcán is mosoly terült el. Barátom pedig meg se tudott szólalni. Kinyitottam az ajtót.
- Szia Pez! Hogy vagy? Régen láttalak. - lépett be egy alacsony, kigyúrtabb pasas.
- Srácok!! Jött hozzánk valaki! - kiabáltam be.
A fiúk pillanatok alatt megjelentek. Niall megcsikálta a pasast, Harry és Louis hátiputiba lógtak rajta. Zayn pedig mintha valami boxoló lenne ütögette. Liam volt az egyetlen aki csak normálisan oda köszönt neki.
- Mi van Patrice? Nem kapaszkodsz a nyakamba? Nem harapdálod a fülemet? Semmi..talán beteg vagy? - röhögött a hapsi.
A fiúk azonnal lekászálódtak róla és tekintetük elkomolyodott.
- Patrice szarra se emlékszik. - lett ideges Louis.
Meglepett, ahogy Louis kifejezte magát. Miért lett ideges? Nem tettem semmi rosszat. A kigyúrt ember tekintete is komor lett, Lou kijelentésére.
- Jól van. Szóval Paul Higgins vagyok a biztonsági őrötök és egyben barátotok. - nyújtotta felém a kezét, de én helyette inkább megöleltem.
Próbáltam úgy viselkedni, mintha ismerném. Besétáltunk a konyhába, én kivettem a barack levemet a hűtőből és iszogatni kezdtem.
- Na akkor a mai menet. Interjú Alan Carr-nél...- amint ezt kimondta röhögve köptem ki a számba lévő italt. Amire a többiek is nevetésbe törtek ki.
- Szabad tudnunk min röhögsz? - kérdezte Harry miközbe közelebb lépett hozzám.
- Hát emlékeztek amikor a múltkor ott voltunk akkor alig kaptam piát veled Harold, mert még nem voltunk 18 évesek. - röhögtem.
Nagy lett a csend. A fiúk ragyogó tekintete találkozott az enyémmel.
- Mi emlékszünk rá! De örülünk, hogy te is! - mosolygott Niall.
Lassan készülődni kezdtünk, megjött a stylistunk és segített felöltözni, csakhogy akadt egy kis gond. A pocakom pár mérettel megnőtt, így az eddigi ruháim már nem jöttek rám. Sírni kezdtem.
- Mi a baj drágaság? - jött oda hozzám Louis.
- Nem férek bele semmibe..akkora vagyok mint egy bálna ! Én így nem akarok menni sehova. - hisztiztem.
- Gyönyörű vagy világos!! - jelent meg Harry.
Lou (stylist) hozott számomra megfelelő ruhát. Ez az végre a méretem. Kényelmes volt a cucc.
Autóba szálltunk és megindultunk a studió felé. Nyugis volt az út..de aggódtam, azt sem tudom mikor mit kell majd mondanom.
- Nyugi hugica..minden okés lesz. - nyugtatott Niall.
Megérkeztünk és már a kanapén ültünk.
Kezdüüüünk. -szólalt meg a műsor vezető és elindultak a kamerák.
- Jó napot kívánok, a mai műsorunkban végre újra itt lesz egy már rég nem látott, leányzó. Patrice Horan kórházba került, és most nekünk fog először beszélni a többi taggal együtt, hogy mi történt valójában. - mondta a nő. A kamerák felénk fordultak és utánoztam a fiúkat. Mosoly és integet...ez menni fog.
- Nos Patrice mesélnél mi történt? Miért kerültél kórházba? - faggatott a nő.
Vicces dolog, hogy olyat kérdez amire én is csak azért tudom a választ mert Liam elmesélte.
- Hát otthon voltunk és nem éreztem éppen túl jól magam már reggel sem amikor felkeltem, aztán amikor a srácokkal kint beszélgettünk amikor hirtelen összeestem. - mondtam.
Tudtam, hogy nem ez történt, de úgy beszéltem meg a managerrel, hogy nem kürtölhetem szét még, hogy terhes vagyok.
- Szívrohamod volt? - tette fel a következő kérdést.
- Igen. - válaszoltam.
- Melyikőtök aggódott a legjobban? - fordult a fiúk felé.
Ez a kérdés engem is kíváncsivá tesz.
- Hát szerintem mindannyian aggódtunk érte, hiszen nagyon fontos ember számunkra. De azt kell mondjam akin a legjobban meglepődtem az Louis volt. Ő nagyon megijedt. Igazából majdnem mi is szívinfarktust kaptunk. - mondta Liam.
Oh...szóval Louis nagyon megijedt. Vele eddig alig beszélgettem.
- Louis megijedtél? - nézett rá a nő.
- Igen, meg. Előtte éppen nagyon jó kedvünk volt és akkor egyszer csak vége volt a jó kedvnek...- magyarázta.
- Patrice felszedtél pár kilót mostanában. Ez a gyógyszereid miatt van, vagy esetleg valami más oka van.
Te jó ég...erre most mit mondjak? Ránéztem Paulra és a managerre, aki inkább csak bólintott egyet. Akkor most itt az idő. El kell mondanom az igazat.
- Nem nem a gyógyszerek miatt van. - Zayn eközben megfogta a kezemet. - Az oka igazából teljesen más. Kisbabát várok. - mondtam ki végül.
Hatalmas csend lett. A riporternő levegőt sem kapott a hírtől. Hát igen...akkor képzelje el én ettől kaptam szívrohamot.
- Kisbabát? 19 évesen? Ekkora karrier mellett? - tett fel egy csomó hülyeséget.
Csak bólogattam.
- És gondolom Zayn lesz az édesapja. - mosolygott.
Ahogy ezt kimondta Louis és Harry egymásra néztek, majd újra ránk.
- Igen..lesz egy csodálatos kisbabánk. -bólogatott barátom.
- Hát akkor sok boldogságot. -
Még beszélgettünk minden féléről. Például, hogy mikor folytatjuk a koncerteket stb.. de ezekre a kérdésekre hagytam, hogy a fiúk válaszoljanak én meg csak mosolyogtam.
Vége lett az interjúnak, végre. Felálltunk a kanapéról és csendben baktattunk vissza az öltözők felé. Előtte Louis ment így mellé szaladtam.
- Beszélgetünk?? - kérdeztem...úgy éreztem magam, ahogy valószínű a rajongók érzik magukat amikor velünk találkoznak. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, levert a víz, és alig vártam Louis válaszát.
- Jajj Pez ne bolondozz veled akármikor. - vigyorgott rám és átkarolt az egyik kezével.
Kicsit megnyugodtam..eddig már mindenkivel beszéltem az eltelt pár hétben de olyan érzésem volt mintha Lou direkt került volna eddig.
Ahogy beléptünk a kis szűk öltözőbe levettük a rajtunk lévő holmit és farmerbe és pólóba bújtunk.


*Louis szemszöge*

Patrice oda jött hozzám, hogy beszélgetünk-e. Hát igen az utóbbi pár hétben kissé kerültem. Magamnak sem akarom bevallani, de valamiért Pez olyan más, máshogy ér hozzám mint Eleanor, más a mosolya. De nekem van barátnőm és ehhez akarom tartani magam még akkor is ha ez egyszer nem sikerült. De most muszáj lesz vele beszélgetnem, hiszen ez volt a kérése. Az interjú egész jól sikerült, úgy gondolom.
- Srácok elviszem Patrice-t kajálni! - mondtam oda a többi fiúnak, akik igazán meglepődtek, mivel eddig talán én voltam az egyetlen aki nem járkált Pezzel sehova.
- Rendben, addig mi sétálunk egyet. - válaszolt kérdésemre Harry.