hogy mi?

Másnap reggel nagy fej fájással ébredtem. Nem az a ruha volt rajtam amibe lefeküdtem, hanem valami ultra szexi gönc..amit még életembe nem láttam. Zayn nem feküdt mellettem. Ezek szerint Ő már ébren van. Kiléptem az ágyból és levetettem a kényelmetlen, szűk, popsi villantós szoknyát..amit az ég tudja, hogy került rám. Magamra kaptam egy hatalmas pólót ami a barátomé volt. Ahogy kifele mentem a kanapéhoz, erősen fogtam a fejemet, mintha azzal elmúlna a fájdalom. A kanapén ülő három srác rögtön felpattant a megjelenésemre, és aggodalmasan néztek rám.
- Hol voltál tegnap éjszaka? - nézett rám kutya kölyök szemekkel Harry.
- Nem mentem sehova. - vágtam rá.
Elmentem volna valahova? És ha igen, miért nem emlékszek semmire. Miért keltem party szerkóba?
- Patrice most azonnal mondd el merre jártál. A hírek reggelbe egész reggel te voltál, miszerint full részegen távoztál egy helyi szórakozóhelyről. Egyes emberek megerősítése szerint ölbe kellett kivinni mert a lábadon már nem tudtál megállni, és ha ez még nem elég néhány ember állítása szerint be voltál lőve, és a világodat sem tudtad. - esett nekem Niall könnyes szemekkel.
Miközben ezt mesélte pár kép derengeni kezdett a múlt éjszakáról. Hajnali kettő volt amikor felkeltem és nem tudtam aludni, így úgy döntöttem bulizni megyek egyedül, mert már úgy is régen voltam. Eleanor szekrényébe volt ez a ruha. És valószínű tényleg elég részeg lehettem, ha ma nem emlékszek semmire. De drog..?? Kétlem, hogy kipróbáltam volna akármit tegnap este.
- Srácok...nem emlékszek semmire..csak annyira, hogy nem tudtam aludni éjjel és mivel régen voltam egyedül bulizni leléptem. De a buli részleteiről nem tudok beszámolni. - gügyögtem.
- Drága..csak egy kérdésre válaszolj! - lépett hozzám közelebb Zayn.
- Igen? - néztem rá üres, kifejezéstelen tekintettel.
- Sok hír szerint azért bújtál ki mellőlem az ágyból, hogy Justin Bieber ágyába menj. Ugyanis vele töltötted a tegnap estét..a képek szerint. Ráadásul egy padon elég közel vagy egy sráchoz, szinte csók közel. - mondta lassú tempóval.
-Bieber? Szerintem vele ott találkozhattam, mert nem miatta mentem el, nem emlékszem, hogy csókolóztam volna akárkivel.- mondtam..de ekkor már cseppet sem voltam nyugodt.
A legnagyobb kérdés az, hogy miért nem emlékszem semmire. Miért voltam én Justinnal az éjszaka?
- Miért van ilyen érdekes tekinteted? -kérdezte Harry, miközben a zöld szemeit az én barna tekintetembe fúrta.
- Hánynom kell! - vágtam rá és rohanásba kezdtem a mosdó felé.
Becsaptam az ajtót és kiadtam magamból, ami kikívánkozott. Megrogyottan ültem a wc kagyló mellett. Arcomon a smink mindenütt elvolt kenődve.
Halk kopogást hallottam meg az ajtón, majd Louis lépett be.
- Jól vagy? Mennyit ittál tegnap? - guggolt le mellém.
Eltakartam az arcomat. Ez nem másnaposság volt. Ez annál sokkal rosszabb, mintha csak fejbe vágtak volna, vagy amikor a kedvenc kazettádba elszakad a szalag és soha többé nem tudod vissza pörgetni a kedvenc számodhoz.
- Nem tudom Louis..az isten szerelmére fogalmam sincs mit csináltam tegnap. - tört ki belőlem. - Nem tudom mit kerestem Justin oldalán. Nem tudom, hogy ölbe vittek-e ki, vagy, hogy a saját lábamon távoztam-e. Nem tudom, hogy drogoztam-e. Semmit nem tudok. - ordítoztam.
- Én tudom. - vonta meg a vállát. - Nyugodj meg, elmesélem. De előtte higgadj le mert így olyan vagy mint, valami agresszív pankrátor. - mosolygott.
Felültem a kád szélére, és egy zsepivel törölgettem az orrom és az arcom, közben Lou belekezdett a meséjébe.
- Szóval...ígérd meg előre is,hogy nem akadsz semmin. - mondta lassan és érthetően.
- Jó csak kérlek mondd! - hajtogattam.
- Tehát láttam este, hogy Eleanor cuccai közt matatsz és kiveszel egy szexi ruhát. Úgy csináltam mintha aludnék, de rájöttem te mész valahova és követni foglak, mivel én se tudtam aludni. Amint kiléptél a házból utánad mentem. Taxiba szálltál, így követtettem egy másik sárga taxival a te taxidat. Eddig világos? - kérdezte.
- Igen..eddig igen. - bólogattam.
- Megállt az autód így én is kiszálltam az enyémből és a bejáratig követtelek. Ott láttad meg Justint. Köszöntetek egymásnak, aztán egy ideig külön utakon mentetek, de a táncparketten újra találkoztatok. Bieber elhívott téged hátra, mármint a bár hátsó udvarába. Próbáltam odáig elmenni, hogy lássalak titeket, de nagy volt a tömeg, így nem nagyon jött össze. Csak éppen hogy láttalak titeket. Akkor már nagyon részeg voltál. Justin kivett a zsebéből egy kis tasakot benne fehér porral..- nem hagytam hogy befejezze.
- Mi van??????? Akkor igaz????? - pattantam fel az ülőhelyemről, de Louis maga mellé rántott vissza.
- Kipróbáltad volna simán, ha nem sprintelek oda és rántalak el onnan. De nyugi hozzá sem értél, és ki se próbáltad. De hatalmasat estél mikor elrántottalak, az igaz. Haza akartalak hozni, de olyan állapotba nem akartam, hogy lássanak, szóval úgy döntöttem, jól fog esni neked egy kis levegő és sétálni mentünk a parkba.  Több órán keresztül sétáltam veled, azt hittem már józanabb vagy és leültünk egy padra. Végre lehetett veled normálisan beszélgetni. De hánytál. Még fél óra eltelt és teljesen józanul néztél ki. És már mindent kihánytál, addigra. Nyugisan ültünk a padon, amikor nem tudom mi vezérelt engem, de....szóval megfogtam a combod és...szóval megakartalak csókolni. Pedig én józan voltam, mégis te fél részegen közölted, hogy nem szabad! - suttogta halkan.
- Mi van? Mit akartál csinálni? - kaptam fel a fejem.
- Megakartalak csókolni.- mondta el mégegyszer.
- Mégis miért? - kérdeztem.
- Mi az, hogy miért? Mert úgy éreztem. - nevetett fel.
Lesokkolt a tudat, hogy nem emlékszek arra amit Louis szeretett volna csinálni velem, tegnap este. De büszke voltam magamra, hiszen nem hagytam neki.
- Azt mondtad addigra mindent kihánytam. - röhögtem fel. - Akkor most miért is hányok még mindig? - néztem rá.
- Akkor arra nem emlékszel? - nézett rám döbbenten.
- Mire? - vágtam komolyabb fejet.
- Hát tegnap hülyeségből vettél egy terhességi tesztet...- kezdett bele.
- Nem...az nem lehet..mondd, hogy nem..- kezdtem el a bőgést.
Terhes vagyok? Zayntől? De..ez még olyan korai...lehetetlen.
- De lehet..de kérlek nyugodj meg nem lesz semmi baj..kb két hetes se lehet a kis minimanó szóval egy abortu...- megint csak bele szóltam.
- Nem..!! Nem fogom kimatattatni magamból. Neki is kell esélyt adni az életre. - tört ki belőlem. - De Louis...milyen élete lesz ennek a gyereknek, ha megszületik...semmilyen.
- Figyelj..nem lesz rossz a gyereknek..de egy ideig még ne hozzuk nyilvánosságra..de Zaynnek jó lenne elmondani nem gondolod? - kérdőn nézett rám.
- De..jó lenne..! - helyeseltem.
Lassan feltápászkodtam de még ígyis szédültem.
- Állj..Louis...gyerekkel nem szabad inni..én meg tegnap...- kezdtem bele.
- Shhh...elmentek orvoshoz és minden kiderül addig nyugodj meg..tudod az nem tesz jót a gyereknek. - nevetett fel.
Olyan furcsán hangzik, hogy én gyereket várok..a legrosszabb az, hogy mindezen 19 évesen keresztül menni..karrier mellett nem lesz egy egyszerű menet. Sőt ez lesz a világ legnehezebb dolga. De felnevelem ÉN fogom felnevelni az apjával..és soha nem fogom elhagyni. Nem úgy mint, ahogy engem elvettek a szüleimtől...bár szerencsére már megvannak. Kinyitottam a fürdő ajtót, és láttam, hogy Zayn aggódva bámul maga elé. Üres a tekintete. A többi fiú is csendben ült a konyhába, még Niall sem evett. Beléptem és hirtelen mindenki lábra pattant, mintha úgy éreznék mindjárt hanyatt esek és valakinek el kell kapni. Liam elfintorodott mikor meglátta a nyúzott tekintetem.
- Zayn...khm..beszélnem kell veled.- nyögtem ki végül.
A barátom felém nyúlt beszorította a kezemet és a szobánkhoz ment, oda ahol végre csak ketten vagyunk.
- Megcsaltál igaz?  - fúrta bele tekintetét az enyémbe.
- Dehogyis ne hülyeskedj! Soha. Sőt most már remélem örökre együtt leszünk.........- nagyot nyeltem, majd kimondtam. - hárman.
Felkapta a tekintetét a kezünkből. Szeme csillogott, ajka mosolyra húzódott.
- Terhes vagy? - kérdezte meg boldog, csengő hangon.
- Úgy néz ki. - mondtam de már én is mosolyogtam.
- Ez fantasztikus Drágám. - kapott fel derekamnál fogva, és körbe forgott. Amint lerakott szinte maga után húzott, rohant a fiúk felé.
Amikor ránk néztek és meglátták a boldog tekintetünket, csak Louis értette az egészet, ezért Ő is ujjongott.
- Mi van veletek? - kérdezte végül Liam.
- Kis babánk lesz!!! - ordított fel Zayn.
A hírtől Harry leejtett egy poharat ami darabokra törött. Niall pedig boldogan, harapott bele egy szendvicsbe.
- Nagy bácsi leszek! -ordított fel bátyusom teli szájjal.
- Igen Niall, igen. - mosolyogtam.
Harry arcán sokk látszódott. Igen tudom. Szeretett. Vagyis Szeret. Engem. Én pedig most terhesen itt állok, és már nincs sok  esélye annak, hogy mi valaha is együtt leszünk. Sajnálom, de most valahogy boldog vagyok. Liam és Eleanor is mosolyogva öleltek át.
- Mindenben melletted leszek csajszi. - mondta El.
- Én is.- törte meg a csendjét Harry.
Kicsit meglepődtem mikor ezt hallottam tőle. Felállt a székéről és oda jött hozzám, mikor megölelt sutyorogni kezdett a fülembe.
- Tudod azt hittem egyszer majd a saját gyerekünknek kell örülnöm. - mondta. - De gratulálok.
- Na és, hogy mondod el a managernek? - rontotta el a kedvünket Liam.
- Az még kemény menet lesz! - harsogta Louis.
A managerrel beszélni lesz a legnehezebb dolog..de nincs mit tenni...muszáj elmondanunk neki. Elég ciki lenne, ha neki kéne észrevennie, hogy gömbölyödő pocakkal állok színpadra...Te jó ég a színpad...a koncertek...mi lesz velük. Pánik vette át örömöm helyét. Szószerint félni kezdtem a gondolattól. Nem, ez nem lehet. Nem szeretnék lemondani a karrieremről. Nekem a színpad az életem. Könnybe lábadt a szemem.
- Pez..mi a baj? - kérdezte aggodalmasan Hazza.
De már nem tudtam válaszolni. Fejem hatalmasat koppant a padlón és eszméletlenül feküdtem.

*Harry szemszöge*

Láttam, hogy Patriccel valami nincs rendben. Remegni kezdett és szeme könnybe lábadt.
- Pez...mi a baj? - kérdeztem meg tőle.
De válasz helyett, lábai összerogytak és a kis törékeny teste a padlón feküdt, feje hatalmasat csattant a padlón. Zaynnek nem sikerült elkapnia, pedig megpróbálta de minden olyan gyorsan történt. Én és Louis egyszerre kezdtünk el rohanni Pezhez.
- Patrice! Patrice! - szólongattuk..persze semmi reakció nem volt rá.
Nyugodtan és csendesen feküdt. A pulzusát próbáltam kitapogatni de nem volt. Nem az nem lehet...velünk kell maradnia.
- Pez nem nem teheted, ezt velem!! - kiáltottam fel.
Zayn már bőgött. Liam volt az egyetlen aki megőrizte a hideg vérét és mentőt hívott, ami pillanatok alatt megérkezett. Újralélegeztették, ami szerencsére elindította a szívverését.
- Csak három jöhet! - mondta a mentős.
- Harry, Louis, Zayn. menjetek ti! - mondta Patrice bátyja.
Köszönet képpen bólintottam neki egyet, és elindultam a többiek után. Beszálltunk a mentő autóba. Patrice-t a hordágyon tolták be közénk. Örültem, hogy újra láthatom, ahogy mellkasa fel-le mozog.
Gyorsan megérkeztünk a kórházba, ahol Pez-t villámgyorsan tolták be egy kórterembe és kivizsgálták.
Nagy csend volt Louis, és Zayn között ültem.
- Te..miért te jöttél? - törtem meg a csendet és Lou-ra néztem.
- Kérlek Harold ne most! - mondta nyugodt hangon és megszorította a kezemet.
Ő is félti Patrice-t..addig oké. De miért ennyire?
Az orvos kilibbent az ajtóból.
- Mi van Patriccel? - pattant fel Zayn.
- Bent kell tartanunk egy ideig, ugyanis egy enyhe szívinfarktusa volt. Tudtak róla, hogy rossz a szíve? - kérdezte az orvos.
- Nem. - vágtuk rá mind hárman.
Pez.nek szívbaja volt...sose mondta.
- Egy bemehet. - mutatott a doki az ajtóra.
- Menj Te! - mondtuk Zaynnek.
Rögtön megindult a kórterem felé belépett az ajtón és már el is tűnt.

*Zayn szemszöge*

Ahogy beléptem és megláttam a szerelmemet, ahogy ott fekszik, mozdulatlanul azon a kórházi ágyon egyszerűen összeszorult a szívem. Egy kis széket toltam oda ágya mellé a kezét szorongattam. Iszonyatosan hideg volt, a keze. Szorongattam.
- Pez..többet ilyet ne csinálj..megijesztettél. - úgy beszéltem hozzá mintha hallana, pedig tudom hogy nem. - Szeretlek..és hidd el minden rendben lesz, velünk a kis Malik családdal. Ne félj.. minden rendbe jön.
Ahogy ezt kimondtam megmozdult a kis kacsója a kezem között.
- Patrice hallasz engem?? - kérdeztem.
Újabb szorítás következett be, majd megtekintettem a gyönyörű barna szemeit.
- Itt vagyok veled. - mondtam neki megnyugtatásul.
- Köszönöm doktor úr...- csendült fel gyönyörű hangja.....DOKTOR ÚR????