- Minden rendben? - fordult felém Zayn és átkarolt.
- Igen. Minden tökéletes.- mondtam, majd a lépcső felé vettük az irányt felbaktattunk a repülőre és elfoglaltuk a helyünket. Zaynie ült mellém, előttem pedig Niall ült háttal. Bekapcsoltuk az öveinket és izgatottan vártuk a felszállást. Ránéztem Eleanor-ra aki Louis mellé ült és szorították egymás kezét , ezek szerint ők is izgatottak. Megkezdődött a felszállás és már útnak is voltunk az álom helyemre.
- Mégegyszer köszönöm Harry, hogy elintézted. - mosolyogtam rá az egyik legjobb barátomra.
Ashley-t is elhívta Liam, hogy jöjjön el. Úgy néz ki kezdenek egymásba habarodni vagy mi. Elővettem az újságomat és olvasgatni kezdtem, mire végig olvastam a barátom a fejét a vállamon pihentetve aludt. Előrekukucskáltam és Niall-re néztem aki a pénztárcájából vett ki egy kis képet és azt bámulta. Ezt gyakran megteszi, amikor felmennénk a színpadra mindig ki veszi a képet és nézegeti, de egyikünk se tudja mi van rajta. Úgy döntöttem előrehajolok és meglesem a képet, de elhúzta így nem láttam.
- Niall ki van azon a képen? - kérdeztem miközben kiszálltam a székemből és beültem a szöszi mellé.
Mikor ránéztem megláttam, hogy ideges és az ujjaival babrál.
- Egy....egy lány. - nézett fel rám a kék szemeivel.
Gondoltam, hogy egy lány, de hogy ki még mindig nem tudom.
- Titkos barátnőd van? - mosolyodtam el, és ez őt is megnevetette.
- Nem nincs. Ő csak egy kis kori lány.- elcsuklott a hangja. Közelebb bújtam hozzá és kezemet a combjára tettem.
- Nekem mindent elmondhatsz tudod jól. - egy kis mosolyka jelent meg az arcán majd újra elkomorult.
- Tudom...de ezt nem...sajnálom. - simogatta meg az arcomat.
Nem értettem miért titkolózik előttem, sosem csinált ilyet.
- Miéééért....miért nem? - kérdeztem de hangom egy árnyalattal halkabb lett.
- Nem szeretném..még nem.- mondta majd lehunyta a szemét és kinézett az ablakon.
Nagy csend volt egy ideig körülöttünk nem tudtam nem arra gondolni, hogy Niall nem mondd el valamit és, hogy fáj neki az amit nem mondd el. Csendünket Zayn "most ébredtem fel" hangja zavarta meg.
- Hol vagy Kincsem? - kérdezte, felpattantam a székből és visszaültem mellé.
- Itt vagyok. - magamra erőltettem egy mosolyt és reménykedtem, hogy nem veszi észre, hogy valami nincs rendben, de tévedtem.
- Mi a gond? - összevonta a szemöldökét és az ujjainkat egymásba kulcsolta.
- Semmi..csak már alig várom, hogy odaérjünk és unatkozok. - lódítottam.
Valószínű rájött, hogy nem mondok igazat, de nem kérdezősködött tovább, magához ölelt és beszívtam a finom Zaynes illatát, rám nézett fürkészett a szememben hátha úgy majd látja a gondolataimat, de nem hagytam, helyette számat az ajkára tapasztottam és gyengéden megcsókoltam. Ezzel a csókkal megnyugtatott.
- Szeretlek.- súgta bele a fülembe.
- Én is . -mosolyodtam el.
 |
| Veronai kastély. |
Harry odalépett mellém.
- Na milyen helyre hoztalak? - kérdezte mosolyogva.
- Egy olyanra, ahova sosem hittem, hogy eljutok. - ránéztem és egy puszit nyomtam az arcára. Zayn megfogta a kezemet és sétálni indultunk a csomagokkal.
- Hol fogunk aludni ? - kérdezte teljes izgalommal Ash.
- Majd meglátjátok? - kacsintott Louis és átkarolta barátnőjét.
Pár percig sétáltunk az esti fényekbe, majd megálltunk.
- Miért álltunk meg? Az utcán alszunk? - kérdeztem meg egy kicsit bunkón, mert már nagyon fáradt voltam.
Majd megpillantottam egy hintót, barna volt előtte két fehér lóval, egy öltönyös idős emberke ült a lovak fölött, a hintót csodaszép rózsák díszítették.
- Ez a miénk. - kacsintott Hazza felénk.- Úgy döntöttem Patrice, most amíg itt vagyunk elhozom neked a Rómeó és Júlia stílust, hogy Zayn lehessen a Rómeód, itt és most.
Elmosolyodtam ! Mindent megtett értem, amióta megtudta mi volt velem és a "szüleimmel". Beszálltunk a csodaszép hintóba. Zayn beült mellém és egy kalapot rakott a fejemre, amin én csak elmosolyodtam. Nem voltam oda a romantikus, nyálas, szeretetes dolgokért,de a Rómeó és Júliát imádtam, olyan romantikus. Csak egyet nem akartam, hogy a végünk olyan legyen mint az övék, amint erre gondoltam kirázott a hideg és libabőrös lettem.
- Valami gond van? - kérdezte meg tőlem Niall, akinek addigra vissza tért a jókedve.
- Nem csak..belegondoltam...mi lenne ha...a mi végünk is olyan lenne, mint.....- nem fejezhettem be a mondatomat, mert Zayn beleszólt.
- Nem lesz olyan, mert minket senki nem akadályoz és semmi nem állíthat meg. - simogatta meg arcomat és homlokomra nyomott egy nagy cuppanós puszit.
Gyorsan elhajtottam a hülye gondolataimat. A hintót hirtelen megállította egy rendőr autó, így ki kellett szállnunk és oda kellett adnunk az igazolványainkat. Mindannyian átnyújtottuk.
- Philipp kisasszony idejönne egy pillanatra.- mondta a Micheal nevű rendőr úr.
Odaléptem.
- Hölgyem önnek hol van a másik személyije? - nézett rám. Meglepődtem, nekem sosem volt több igazolványom.
- Milyen másik. Nekem csak egy van. - furcsállóan néztem rá.
- Pedig itt a sarokban jobbra egy kettes áll, ami azt jelenti ez a második. Lehet, hogy csak nem tud róla. - motyogta és vissza adta az iratokat.
Én még mindig ámultam és bámultam, hogy nekem ez előtt kellett lennie egy másik igazolványnak is.
- Mit akart? - kérdezte Louis, olyan "törődöm veled és érdekel mi történt" hanggal.
Egy ideig még bámultam magam elé majd rekedtes hangos megszólaltam.
- Khm..azt mondta...azt mondta ez nekem a második személyim, és hogy hol van az előző...de én...de én nem is tudtam, hogy volt ez előtt egy másik. - nyökögtem.
A fiúk meglepett arcot vágtak majd próbálták velem elfeledtetni a dolgot. Niall volt az akinek ez mindig sikerült, hogy ne gondoljak rosszra.
- Álljunk össze a hintónál és csináljunk egy közös képet. - mondta Niall és a telóját az öreg lovashintós embernek adta, elmondta neki mit nyomjon majd oda állt mellém. A képen Zayn hátulról átölel és a fejét a vállamon támasztja és mosolyog. Niall pedig fogja a mutató ujjamat. Ezzel mindig megnyugtatott, az összes fiú megnyugtatott bármikor, amikor szükségem volt rájuk. Még sétálgattunk egy ideig amikor Zayn, Louis és Liam elővettek a zsebeikből egy egy kendőt.
- Pez gyere ide.- mosolygott rám Zayn. Odamentem és bekötözte a szememet, ahogy Lou is Eleanor-ét, és Liam is Ash-ét. Majd belémkarolt és elkezdett vezetni valamerre, fogalmam sincs merre, csak mentem és hagytam hogy vezessen, már egy fél órája biztos sétáltunk.
- Készen álltok? - kérdezte Harry. Bólogattam és éreztem, ahogy valaki kibontja a csomót a kendőn, és az végig simul arcomon. Megláttam egy hatalmas faházat, régies volt így kívülről de mellette egy patak csordogált és egy erdő közepén álltunk, a ház tetején egy kémény állt.
- Mire várunk menjüüünk már be..- néztem rá a srácokra csillogó szemekkel és izgatottan. Harry direkt lassan nyitotta ki az ajtót és amikor beléptem és felkapcsoltam a villany a szám elámult. Minden tele volt barna bútorokkal, a lámpa fény tompán égett, a bútorok újak voltak, bordók és világos barnák. Egyszerűen csodálatos volt. Egy kandalló díszelgett a nappaliban a bordó bolyhos szőnyeg mellett. Hazza már járt itt az biztos mert észrevettem, hogy a kulcsa már ott van a konyhapulton. Niall gitárját is idehozta és lerakta a kandalló mellé.
- Haver engem is sikerült meglepned.- ölelte meg Niall Hazza-t.
- Megmutatom a szobátokat.- fogta meg Harry az én és barátom vállát. Felvezetett minket egy nagyon keskeny csigalépcsőn és kinyitott egy ajtót.
- Jó szórakozást ma estére.- kacsintott és vissza fordult.
Bekukucskáltunk az ajtón, az egész szoba tele volt szórva rózsákkal és gyertyákkal volt körbe rakva minden. Zayn átkarolt.
- Harry aztán tudja mi a romantika számunkra.- mosolygott rám és megsimogatta az arcomat, amit a tenyerébe nyomtam. - Menjünk le vissza a többiekhez.- mondta majd csókot nyomott ajkamra.
Amint leértünk Hazza nyakába ugrottam és megköszöntem neki amit értem tett.
- Igazán nincs mit tudod, te olyan vagy mintha a hugicám lennél, pedig nekem csak nővérem van. - mosolygott.
Amikor valaki huginak hívott mindig elérzékenyültem mert családom sem volt soha és most pedig Ők itt vannak nekem, és ha baj van felvidítanak és segítenek a megoldásban. Egyszerűen imádom Őket, ŐK a családom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése